Munkaviszony jogellenes megszüntetése, munkáltató által fizetendő sérelemdíj

A munkáltató a munkaviszony megszüntetése során sem sértheti meg a munkavállaló személyiségi jogait. A munkavállaló munkahelyről való kivezetése és onnét való kitiltása - az ezen intézkedés igazolására alkalmas alapos ok hiányában - a munkavállaló személyhez fűződő jogainak sérelmét eredményezi, ezért az ily módon eljáró munkáltató sérelemdíj fizetésére köteles.

 

Ügyfelem - munkatársaival közösen - egy udvarias hangnemben megírt e-mailt küldött el a munkahelyi felettesének, melyben a szakszerű munkavégzést akadályozó nehézségekre és problémákra hívta fel a  figyelmét és kérte ezen problémák elhárítását. Kis idő múlva egy másik részleg dolgozói is hasonló tartalmú e-mailt küldtek ugyanezen személynek, ezen másik levél elkészítésében és elküldésében ügyfelem azonban nem játszott semmiféle kezdeményező szerepet. A levél elküldésének napján ügyfelem munkahelyi felettese - két másik személy kíséretében - megjelent ügyfelem irodájában, átadta neki a munkavégzési kötelezettség alóli felmentést tartalmazó okiratot és felszólította, hogy azonnal pakoljon össze és hagyja el a munkahelyét. Ekkor szóváltás alakult ki ügyfelem és felettese között, mivel utóbbi meg akarta akadályozni, hogy ügyfelem összeszedje és elvigye magával a bérpepírjait. Végül ügyfelemet felettese és egy másik munkavállaló - több dolgozó szeme láttára - kikísérte az épületből, majd ügyfelemtől elvette a munkahelyére való belépéshez szükséges mágneskártyát, ezzel gyakorlatilag kitiltotta a munkahelyéről. A munkáltató ügyfelem munkaviszonyát felmondással megszüntette, a felmondás indoka az ügyfelem által küldött e-mail volt, melyben - a munkáltató álláspontja szerint - kollégái megbízása, hozzájárulása és tudomása nélkül negatív hangulatkeltésre alkalmas módon valótlanságokat állított a munkáltatóval kapcsolatban és a munkavégzést is akadályozta, lassította.

 

Keresetünkben - a jogellenes munkaviszony-megszüntetésből eredő károk megtérítésén túl - kértük az alperesi munkáltató sérelemdíj fizetésére kötelezését is. Előadtuk, hogy felperes munkaviszonyának megszüntetésére az Mt. 7. §-át, 12.§ (1) bekezdését, illetve a 66. § (2) bekezdését sértő módon, okszerűtlen felmondási okra alapított és valótlan tényállításokat tartalmazó jognyilatkozattal, a joggal való visszaélés tilalmába ütköző és az egyenlő bánásmód követelményét sértő módon, jogellenesen került sor. A sérelemdíj iránti igényt arra alapítottuk, hogy bár önmagában a felmondás, a munka elvesztése sérelemdíj iránti igényt nem alapoz meg, azonban megállapítandó a munkáltató sérelemdíj-fizetési kötelezettsége, ha a munkaviszony megszüntetése körében a munkavállalóval szemben a törvény alapelveit és az emberi méltóságot sértő módon, lekezelően, fölényesen, a munkavállaló becsületének, önérzetének megsértésére alkalmas módon járt el, s ekként személyiségi jogait megsértette. Súlyos szereptévesztésben van az a munkáltató, aki magát valamiféle „hatóságnak” képzelve megfeledkezik arról, hogy a munkaviszonyban részt vevő felek a jogviszony egymással jogilag egyenrangú szereplői, és a munkaviszony megszüntetése során a munkavállalót megszégyenítő, megalázó módon jár el. A munkavállaló személyiségi jogainak megsértése a felmondás jogszerűségétől függetlenül megalapozza a munkáltató (objektív) kártérítési felelősségét, hiszen annak alapja nem a munkaviszony-megszüntetés jogellenessége, hanem valamely személyhez fűződő jog megsértése. A megalázó, az emberi méltóságot súlyosan sértő bánásmód még a munkaviszonyból származó kötelezettségét megsértő munkavállalóval szemben sem elfogadható, nemhogy egy olyan munkavállalóval szemben, aki nem tett mást, mint a munkavégzésre vonatkozó kérdéseket tett fel és jogos kéréseket fogalmazott meg egy vezető beosztású munkavállaló irányában.

 

Az első fokú bíróság az alperesi munkáltatót - a keresetnek megfelelően - elmaradt munkabérből és megfizetett egészségügyi szolgáltatási járulékból eredő kártérítés, sérelemdíj, ezek kamatai, valamint perköltség megfizetésére kötelezte. A bíróság mind a felmondás jogellenessége, mind az ebből eredő károk, mind pedig a sérelemdíj vonatkozásában egyet értett a keresetben foglaltakkal. A felmondással kapcsolatban megállapította, hogy abban egy olyan - valós és okszerű - indok sem szerepelt, mely jogszerű felmondás alapjául szolgálhatott volna. A sérelemdíjjal kapcsolatban a bíróság kiemelte, hogy az a tény, hogy úgy bántak a felperessel, mintha valamilyen jelentős jogsértést követett volna el, és kikísérték a munkahelyéről, a kívülállókban joggal alakíthatott ki olyan véleményt, hogy valamilyn súlyos kötelezettségszegés miatt azonnali hatállyal lett elbocsátva. A munkavállaló munkahelyéről több személy szeme láttára történő kivezetése nem szokványos módja a munkaviszony megszüntetésének, még akkor sem, ha adott esetben az esetleges károkozás megelőzése érdekében cselekszik így a munkáltató. A munkáltató magatartása azt a látszatot keltette a többi munkavállaló irányába, mintha a felperes puszta jelenléte valamilyen valós veszélyt jelentene a munkáltatóra nézve. Ez pedig a felperes személyiségi jogait oly módon sértette, mely alapot ad sérelemdíj megállapítására.

 

Az alperes fellebbezése nyomán eljárt másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta, így az jogerőre emelkedett.