C-712/25 PPU. számú ügy (2026. február 12.) – az európai elfogatóparancs végrehajtásának megtagadása

Az európai elfogatóparancs lehetséges megtagadási okait a tagállamok csak lehetséges megtagadási okként implementálhatják a nemzeti jogukba, ilyen ok fennállása esetén a döntést az adott tagállam végrehajtó igazságügyi hatóságának kell meghoznia mérlegelés alapján. - Az a körülmény, hogy az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekményt egészben vagy részben a végrehajtó tagállam területén követték el, önmagában véve nem indokolhatja ezen európai elfogatóparancs végrehajtásának megtagadását.

A 2009. február 26‑i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamokközötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13‑i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (a továbbiakban: „kerethatározat”) 4. cikke 7. pontjának a) alpontja értelmében a végrehajtó igazságügyi hatóság megtagadhatja az európai elfogatóparancs végrehajtását, ha az európai elfogatóparancs olyan bűncselekményre vonatkozik, amelyet a végrehajtó tagállam joga szerint egészben vagy részben a végrehajtó tagállam területén vagy a végrehajtó tagállam területeként kezelt helyen követtek el.

Egy francia bíróság európai elfogatóparancsot bocsátott ki egy bolgár állampolgárságú személlyel szemben az utóbbi által elkövetett hat bűncselekmény miatt. E bűncselekményeket több állam – közöttük Franciaország és Bulgária – területén követték el. Az európai elfogatóparancs alapján az elsőfokon eljárt bolgár bíróság elrendelte az európai elfogatóparancs végrehajtását, az érintett bolgár személyt pedig előzetes letartóztatásba helyezte. Utóbbi ezen határozattal szemben keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz arra hivatkozva, hogy az említett európai elfogatóparancs végrehajtását meg kell tagadni azzal az indokkal, hogy az állítólagos bűncselekményeket részben Bulgária területén követték el. Ebből következően vele szemben a bolgár büntető törvénykönyv alapján kell büntetőeljárást indítani, amely törvénykönyv a belföldön elkövetett valamennyi bűncselekményre és a bolgár állampolgárok által külföldön elkövetett cselekményekre alkalmazandó.

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy Bulgáriában lényegében két eltérő ítélkezési gyakorlat létezik azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az a körülmény, hogy az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekményt egészben vagy részben a Bolgár Köztársaság területén követték el, önmagában indokolja‑e ezen európai elfogatóparancs végrehajtásának megtagadását. Az ítélkezési gyakorlat első irányvonala szerint az ilyen körülmény önmagában nem indokolhatja a végrehajtás megtagadását. Így a kérdést előterjesztő bíróságnak globális értékelést kell végeznie, amelynek során figyelembe veszi többek között a szóban forgó bűncselekmény határokon átnyúló jellegét, a végrehajtó tagállamban indított büntetőeljárás hiányát, az érintett bűncselekmény befejezésének és a sértettek által elszenvedett kár bekövetkezésének helyét, valamint a bűnügyi nyomozás hatékonyságának biztosítására és a büntetlenség kockázatának elkerülésére irányuló célkitűzést. Ezzel szemben az ítélkezési gyakorlat második irányvonala szerint azt a körülményt, hogy az európai elfogatóparanccsal érintett bűncselekményt egészben vagy részben a Bolgár Köztársaság területén követték el, a végrehajtás megtagadása elegendő indokának kell tekinteni, mivel a bolgár büntető törvénykönyv az említett tagállam területén elkövetett valamennyi bűncselekményre alkalmazandó, anélkül hogy – a Bolgár Köztársaság által ratifikált nemzetközi jogi aktusokat vagy szerződéseket is figyelembe véve – ez alól bármiféle kivétel fennállna.

A bolgár ítélkezési gyakorlat ezen bizonytalansága okán a kérdést előterjesztő bíróság felfüggesztette az előtte folyamatban lévő eljárást és előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az Európai Unió Bíróságához. A luxemburgi taláros testület számára feltett kérdése arra irányult, hogy a kerethatározat 4. cikke 7. pontjának a) alpontját úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami ítélkezési gyakorlat, amely szerint az, hogy a büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátotteurópai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekményt egészben vagy részben a végrehajtótagállam területén követték el, elegendő ezen elfogatóparancs végrehajtásának megtagadásához.

Tekintettel arra, hogy az európai elfogatóparanccsal érintett személy fogva van tartva és további fogva tartása az alapjogvita kimenetelétől függ, az Európai Unió Bírósága – az előterjesztő bíróság kérelmének helyt adva - sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás keretében járt el az ügyben.

Az előterjesztő bolgár bíróság kérdésére adott válaszának megfogalmazásakor a Bíróság – teleológikus jogértelmezéssel – a kerethatározat céljából indult ki. Eszerint a kerethatározat célja az elítéltek vagy a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személyek átadása egyszerűsített és hatékonyabb rendszerének bevezetése útján az igazságügyi együttműködés megkönnyítése és meggyorsítása az Európai Unió azon célkitűzése elérésének elősegítése érdekében, hogy az a szabadságnak, a biztonságnak és a jog érvényesülésének azon nagy fokú bizalomra épülő térségévé váljon. Ezen cél megvalósításának legfontosabb eszköze, sarokköve pedig a kölcsönös elismerés elve, amelynek értelmében a tagállamok minden európai elfogatóparancsot a kölcsönös elismerés elve alapján és az említett kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően hajtanak végre. Ebből az következik, hogy az elfogatóparancs végrehajtása a főszabály, annak megtagadása pedig a kivétel, ami kizárólag csupán a Bíróság által értelmezett kerethatározatból eredő indokok alapján lehetséges.

A kerethatározat kötelező és lehetséges megtagadási okok között különböztet.  A lehetséges megtagadási okok vonatkozásában mind a tagállamok, mind pedig a tagállamok végrehajtó igazságügyi hatóságai mozgástérrel rendelkeznek, az előbbiek a jogi szabályozás, az utóbbiak pedig a konkrét ügyben meghozandó döntés tekintetében annak érdekében, hogy mérlegelni tudják az egyes esetek sajátos körülményeit. Ebből az következik, hogy a tagállamok a lehetséges megtagadási okokat kizárólag csak lehetséges megtagadási okként implementálhatják a nemzeti jogukba. A lehetséges megtagadási okok kerethatározatba illesztésének ugyanis annak biztosítása volt a célja, hogy az elkövetővel szemben az a tagállam folytathassa le a büntetőeljárást, mely a büntető igazságszolgáltatás működése szempontjából kedvezőbb helyzetben van. Ennek érdekében pedig a végrehajtó igazságügyi hatóságnak mérlegelési mozgástérrel kell rendelkeznie. Emellett pedig a kerethatározat által elérni kívánt, a bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonásához fűződő célt is veszélyeztetné, ha a végrehajtó igazságügyi hatóság az egyes ügyek sajátos körülményeitől függetlenül köteles lenne megtagadni a büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását és a keresett személy átadását önmagában azon körülmény miatt, hogy az európai elfogatóparancs tárgyát képező bűncselekményt egészben vagy részben a végrehajtó tagállam területén követték el.

Ebből következik, hogy a végrehajtás megtagadása ezen okának alkalmazását a végrehajtó igazságügyi hatóság mérlegelésére kell bízni, és e hatóságnak e célból olyan mérlegelési mozgástérrel kell rendelkeznie, amely lehetővé teszi számára, hogy az adott ügy valamennyi releváns körülményét megvizsgálja annak objektív tényezők alapján történő meghatározása érdekében, hogy a kibocsátó vagy a végrehajtó igazságügyi hatóság közül melyik van a legmegfelelőbb helyzetben a büntető igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosításához, és következésképpen a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségen belüli bűnmegelőzéshez fűződő, az összes tagállam részéről fennálló jogos érdeknek a megőrzéséhez. Ez még inkább így van, ha azok a bűncselekmények, amelyek miatt az európai elfogatóparancsot kibocsátották, összetett nemzetközi bűnszervezet keretébe illeszkednek, így azokat – részben – több tagállam területén is elkövethették, illetve azok hatása több tagállamra is kiterjedhetett, ideértve többek között a kibocsátó tagállam területét, ahol az érintett személlyel szemben büntetőeljárást lehetett indítani.

Az európai elfogatóparancs végrehajtásával kapcsolatos döntése meghozatalakor a végrehajtó igazságügyi hatóságnak az értékelése során figyelembe kell vennie az egyes ügyek olyan sajátos körülményeit, mint például a szóban forgó bűncselekmény jellegét és jellemzőit, és különösen adott esetben annak nemzetközi dimenzióját vagy nemzetközi bűnszervezet keretébenvaló elkövetését, a bűncselekményből eredő kár bekövetkezésének helyét, a sértettek tartózkodási helyét, a bizonyítékok és a tanúk rendelkezésre állását és közelségét, valamint a büntetőeljárás előrehaladottságát a kibocsátó tagállamban, és adott esetben a végrehajtó tagállamban.

Mindezen megfontolásokra tekintettel az Európai Unió Bírósága akként válaszolt az előterjesztő bolgár bíróság kérdésére, hogy a kerethatározat 4. cikke 7. pontjának a) alpontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami ítélkezési gyakorlat, amely szerint az, hogy a büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekményt egészben vagy részben a végrehajtó tagállam területén követték el, elegendő ezen elfogatóparancs végrehajtásának megtagadásához.

A Bíróság ítéletét itt elolvashatja

Dr. Fülöp Botond

2026. március 3.