C-565/23. számú ügy (2025. december 18.) – a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésnek az árfolyamkockázatot a fogyasztóra hárító kikötései tisztességtelenségéből eredő érvénytelenségének jogkövetkezményei

Amennyiben a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés az árfolyamkockázatot a fogyasztóra hárító általános szerződési feltételek tisztességtelensége folytán teljes egészében érvénytelenné válik, a bíróságnak a szerződéskötést megelőző jogi és ténybeli állapotot kell visszaállítania. Ennek megfelelően a fogyasztónak jogosultnak kell lennie legalább a szerződés teljesítése címén megfizetett havi törlesztőrészletek és költségek visszatérítésére.

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: 93/13 irányelv) 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket. A 7 cikk (1) bekezdés pedig előírja a tagállamok számára, hogy a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodjanak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 törvény) alapügyre alkalmazandó változata 37. §‑ának (1) bekezdése szerint az e törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének […] megállapítását – az érvénytelenség okától függetlenül – a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség jogkövetkezményeinek – a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának – alkalmazására is kiterjedően kérheti. Ennek hiányában a keresetlevél, illetve a kereset érdemben – eredménytelen hiánypótlási felhívást követően – nem bírálható el. Ha a fél az érvénytelenség vagy a részleges érvénytelenség jogkövetkezményének levonását kéri, úgy azt is meg kell jelölnie, hogy a bíróság milyen jogkövetkezményt alkalmazzon. A jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie.

A Fővárosi Törvényszék előtt folyamatban lévő ügy felperese, mint fogyasztó, svájci frankban nyilvántartott kölcsönszerződést kötött alperes jogelődjével, a Banif Plus Bank Zrt.-vel. A szerződés tartalmazott egy rövid tájékoztatást az árfolyamkockázatról. Eszerint „..ügyfél tudomásul veszi és elfogadja, hogy külföldi devizanem választása esetén az árfolyamok változása miatt a hátralévő tőkeösszeg és a törlesztőrészletek változhatnak, és a változások kockázatát magára vállalja”. Mivel úgy ítélte meg, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó feltétel tisztességtelen, felperes keresetet nyújtott be az illetékes elsőfokú bírósághoz a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása és azon állapot helyreállítása iránt, amelyben akkor lenne, ha e szerződést nem kötötte volna meg. E bíróság felhívta felperest többek között arra, hogy terjessze elő a DH2 törvény 37. §‑ának (1) bekezdésében előírt kérelmet, amely arra irányul, hogy alkalmazzák a szerződés érvénytelenségéből eredő jogkövetkezményeket, vagyis hogy e szerződést nyilvánítsák érvényessé, vagy az e szerződés érvénytelenségét megállapító határozat meghozatalának időpontjáig terjedő időre hatályossá. Felperes azonban megtagadta, hogy e felhívásnak eleget tegyen, azt állítva, hogy a 93/13 irányelvvel ellentétes, ha a szerződést érvényessé vagy hatályossá nyilvánítják. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság visszautasította felperes keresetlevelét. Az elsőfokú bíróság ezen határozatával szemben felperes fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő Fővárosi Törvényszékhez. Ez utóbbi bíróságban kételyek merültek fel a 93/13 irányelv rendelkezéseinek helyes értelmezése tekintetében. Ezen kételyek a DH2 törvény 37.§ (1) bekezdéséből eredtek, mivel ezen rendelkezés folytán nem egyértelmű, hogy milyen jogkövetkezményekkel lehet számolnia annak a fogyasztónak, aki olyan szerződést kötött, amelynek a szerződés főtárgyát érintő feltétele tisztességtelen. A szóban forgó rendelkezés ugyanis kizárja az eredeti állapot helyreállítását az alkalmazható jogkövetkezmények közül. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a DH2 törvény 37. §‑ának (1) bekezdése még akkor is kötelezi a fogyasztót a szerződés érvényessé, illetve hatályossá nyilvánítása iránti kereseti kérelem előterjesztésére, amikor még nem került sor annak bírói vizsgálatára, hogy a szerződés a tisztességtelen szerződési feltétel kihagyásával teljesíthető‑e. Felmerül továbbá az a kérdés is, hogy választhat‑e a fogyasztó egyfelől a szerződés megkötését megelőző állapot helyreállítása, másfelől pedig a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazása között annak érdekében, hogy olyan helyzetbe kerüljön, amelyben a tisztességtelen szerződési feltétel nélkül lenne. Erre tekintettel a Fővárosi Törvényszék két kérdést tett fel előzetes döntéshozatali kérelem formájában az Európai Unió Bíróságának, melyek a DH2 törvény 37.§ (1) bekezdésének a 93/13 irányelvvel való összhangjára vonatkoztak abban az esetben, ha a fogyasztói szerződés annak főtárgyát érintően érvénytelen. A kérdések lényegében arra irányultak, hogy a 93/13 irányelvet akként kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a fogyasztó és a bank között létrejött, devizában nyilvántartott kölcsönre vonatkozó olyan szerződés esetében, amely tisztességtelennek ítélt olyan feltételt tartalmaz, amely teljes egészében e fogyasztóra hárítja az árfolyamkockázatot, megakadályozza a bíróságot abban, hogy helyt adjon a fogyasztó által e feltétel tisztességtelen jellegére alapított azon kérelemnek, hogy a bíróság állítsa helyre azt a jogi és ténybeli állapotot, amelyben a fogyasztó e szerződés hiányában lenne, amennyiben az érintett szerződés az említett feltétel kihagyását követően nem teljesíthető, ennélfogva pedig e szerződés érvénytelenné válik.

Mivel a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Fővárosi Törvényszék kérdéseire adandó válasz levezethető a joggyakorlatából, indokolt végzéssel határozott az ügyben.

Válaszainak megfogalmazásakor a luxemburgi taláros testület abból indult ki, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésére és 7. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tisztességtelennek minősített szerződési feltételt főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, így a fogyasztóra nézve nem fejthet ki joghatást. Ennélfogva az ilyen feltétel tisztességtelen jellege bírósági megállapításának főszabály szerint azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását kell eredményeznie, amelyben a fogyasztó az említett feltétel hiányában lenne. A nemzeti szabályozásnak ezért biztosítania kell azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó ezen tisztességtelen feltétel hiányában találná magát; többek között azzal, hogy a fogyasztó számára biztosítja az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – a fogyasztó kárára az említett tisztességtelen feltétel alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot. Ezen visszatérítéshez való jog hiánya ugyanis megkérdőjelezné a tisztességtelen feltételek alkalmazása tekintetében kifejtendó, szükséges visszatartó hatást. Ezen okból kifolyólag a jelzáloghitel‑szerződések tisztességtelen feltételek megléte miatti semmisségének gyakorlati következményeire vonatkozó nemzeti szabályok uniós joggal való összeegyeztethetősége attól a kérdéstől függ, hogy e szabályok egyrészt lehetővé teszik‑e a fogyasztó azon jogi és ténybeli helyzetének helyreállítását, amelyben az érintett fogyasztó akkor lenne, ha nem köti meg e szerződést, másrészt nem veszélyeztetik‑e a 93/13 irányelv által elérni kívánt visszatartó hatást. Az ilyen jogi és ténybeli állapot helyreállítása érdekében az olyan kölcsönszerződés esetében, mint amelyről az alapügyben szó van, a fogyasztónak jogosultnak kell lennie legalább az e szerződés teljesítése címén megfizetett havi törlesztőrészletek és költségek visszatérítését, valamint a felszólítástól számított törvényes késedelmi kamatok megfizetését követelni. Nem elegendő tehát, ha kizárólag azokat az összegeket térítik vissza a fogyasztónak, amelyeket az érintett hitelintézet az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötés alapján kapott, mivel e fogyasztónak – éppen ellenkezőleg – az érintett kölcsönszerződés alapján megfizetett havi törlesztőrészletek és költségek teljes összegének visszatérítése jár.

Mindezen megfontolásokra tekintettel az Európai Unió Bírósága akként válaszolt a Fővárosi Törvényszék kérdéseire, hogy  a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a fogyasztó és a bank között létrejött, devizában nyilvántartott kölcsönre vonatkozó olyan szerződés esetében, amely tisztességtelennek ítélt olyan feltételt tartalmaz, amely teljes egészében e fogyasztóra hárítja az e pénznemhez kapcsolódó árfolyamkockázatot, megakadályozza a bíróságot abban, hogy helyt adjon a fogyasztó által e feltétel tisztességtelen jellegére alapított azon kérelemnek, hogy a bíróság állítsa helyre azt a jogi és ténybeli állapotot, amelyben a fogyasztó e szerződés hiányában lenne, amennyiben az érintett szerződés az említett feltétel kihagyását követően nem teljesíthető, ennélfogva pedig e szerződés érvénytelenné válik.

A Bíróság ítéletét itt elolvashatja

Dr. Fülöp Botond

2026. január 19.