Egyedi azonosító jel meghamisításának vétsége

Ezt a védőbeszédet az első fokú bíróság előtt a vádlott meghatalmazott védőjeként mondtam el. A bíróság védencemet az ellene egyedi azonosító jel meghamisításának vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Az ügyészség a fellebbezését visszavonta, így a felmentő ítélet jogerőre emelkedett. A személyek az ABC nagy betűivel vannak megjelölve a szövegben.

 

Tisztelt Járásbíróság!

 

A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapítható, hogy a vádlott pusztán azért áll itt a tisztelt bíróság előtt, mert műszaki vizsgáztatásra vitt egy olyan gépjárművet, melynek alvázszámát valaki, valamikor, valahol, valamiért meghamisította.

 

A tisztelt bíróság számára benyújtott, s tartalmi részét tekintve négy nyúlfarknyi bekezdésből álló vádirat, valamint a lefolytatott nyomozás, illetve bizonyítási eljárás alapján ugyanis körülbelül ez minden, amit tudunk. Sajnos, nem sikerült megtudnunk, hogy az alvázszámot ki, mikor, hol és miért hamisította meg. Illetve, a vádlott és A tanú vallomásából tudjuk még azt is, hogy a ... rendszámú gépjárművet a vádlott 2011 augusztusában kölcsönadta B-nek.

 

Az eljárás során tehát nem sikerült tisztázni a cselekmény elkövetésének idejét, vagyis azt, hogy az alvázszám meghamisítására mikor került sor, s ezt a körülményt a vádhatóság is elismeri a vádiratban. Az eljárás során nem sikerült tisztázni továbbá azt sem, hogy a másik gépjármű hogyan és mikor került a vádlott birtokába, s ezt a körülményt a vádhatóság szintén elismeri a vádiratban. Ugyanakkor a vádirat – meglepő módon - tényként rögzíti, hogy a cselekményre a vádlott házának udvarán, és nem máshol került sor. Kíváncsi lennék, hogy ezt a megállapítást milyen adatok, bizonyítékok támasztják alá. Szerintem egyébként az égvilágon semmi nem támasztja alá ezt a megállapítást. Véleményem szerint ezen megállapításnak a vádiratba foglalására csupán azért került sor, mert a vádhatóság is belátta, hogy a vád bizony ingatag lábakon áll, s ha beismeri, hogy a cselekmény elkövetésének ideje mellett még a cselekmény elkövetésének helyéről sincs a leghalványabb fogalma sem, akkor bizony komolyan kétségbe vonható lesz a vád törvényessége.

 

Álláspontom szerint nem szerencsés, ha a vádhatóság a vád törvényességét légből kapott, tények és bizonyítékok által alá nem támasztott megállapításoknak a vádiratba foglalásával próbálja „megmenteni”, s ahelyett, hogy belátná a cselekmény bizonyítatlanságát, ily módon „kényszeríti ki” a bírósági eljárás lefolytatását.

 

De térjünk vissza a bizonyítási eljárás értékeléséhez.

 

A vádirat szerinti bűncselekményt az követi el, aki egyedi azonosító jelet eltávolít, vagy egyéb módon meghamisít, vagy pedig olyan dolgot szerez meg, vagy használ fel, amelynek egyedi azonosító jele hamis, hamisított, illetőleg amelynek egyedi azonosító jelét eltávolították. A vádhatóság védencemet az első elkövetési magatartással vádolta meg.

 

Ahhoz tehát, hogy a vádlott büntetőjogi felelőssége a vádiratban megjelölt cselekmény miatt megállapítható legyen, azt kellett volna a vádhatóságnak jelen eljárás során bizonyítania – mégpedig a büntetőjogi felelősség megállapításához szükséges bizonyossággal –, hogy az alvázszámot a vádlott és nem más hamisította meg.

 

Ezen bűncselekményt ugyanis nem az követi el, aki birtokában tart, vagy éppen műszaki vizsgáztatásra visz egy olyan gépjárművet, melynek az alvázszámát meghamisították, ezen tényállás alapján csak és kizárólag azon személy büntetőjogi felelőssége állapítható meg, aki eltávolította, vagy egyéb módon meghamisította a szóban forgó egyedi azonosító jelet. Ez tehát a büntetőjogilag szankcionálható magatartás, s ennél fogva ez az a cselekmény, melynek a terhelt által való elkövetése a büntetőjogi felelősségre vonás feltétele. Ezen cselekményt pedig jelen esetben nem a vádlott követte el, s azt, hogy ezen személy a vádlott lett volna, az égvilágon semmiféle bizonyíték nem támasztja alá. Erre nézve tárgyi bizonyíték nem áll rendelkezésre, a meghallgatott tanúk ilyen értelmű nyilatkozatot nem tettek, sőt A tanú kifejezetten ezzel ellentétesen nyilatkozott, s a vádlott bűnössége szempontjából – álláspontom szerint – teljességgel irreleváns kérdésekkel foglalkozó igazságügyi műszaki szakvélemény sem tartalmaz semmiféle megállapítást arra vonatkozóan, hogy a vádlott volt az, aki az alvázszámot meghamisította.

 

Bár nem feladata a védelemnek egy büntetőügyben hipotéziseket felállítania a cselekmény tényleges elkövetésére és elkövetőjére vonatkozóan, mégis szeretném felhívni a tisztelt bíróság figyelmét arra a védencem, valamintA tanú által is igazolt fontos körülményre, hogy a ... rendszámú gépjármű hosszabb időre kikerült a vádlott birtokából, amikor is azt kölcsönadta B-nek.

 

A védelemnek ugyanis az a véleménye, hogy B a kölcsönadott autót összetörte, s azért, hogy azt a vádlottnak ne kelljen beismernie, a vádlott összetört autójából, valamint a vádiratban szereplő másik, birtokában lévő Suzukiból összerakott egy autót oly módon, hogy az utóbbi karosszériájába beszerelte az eredeti autó belső elemeit, üléseit, valamint átszerelte bele az eredeti autó motorját és talán egyéb, épen maradt alkatrészeit is. Ezt a műveletet kifejezetten úgy hajtotta végre, hogy a vádlott ne vegye észre, hogy nem a saját autóját kapta vissza tőle, tehát azok az elemek, melyek egy gépjármű használata során feltűnőek (ülések, dísztárcsák stb.) mind a vádlott tulajdonában állt autóból származtak. A vádlott tehát nem vette észre azt, hogy nem a saját autóját kapta vissza B-től, s annak tudatában vittel el azt műszaki vizsgára, hogy a saját, eredeti autóját viszi oda.

 

Az a körülmény, hogy a szakértői vizsgálat tárgyát képező gépjármű egy későbbi, 1996-os évjáratú Suzuki Swift volt, ezt a hipotézist nem cáfolja, hiszen egyrészt nem biztos, hogy a 93-as és 96-os évjáratú Suzuki Swift-ek között olyan szembetűnő különbségek lennének, melyeket alaposabb vizsgálat nélkül is azonnal észlelni lehet, másrészt pedig – s ezt a körülményt hangsúlyozni szeretném - a vádlott a törött állapotban megvásárolt, eredeti gépjármű javításakor, felújításakor szintén egy későbbi évjáratú Suzuki Swift-ből származó alkatrészeket használt fel és épített be az autójába. Ennek során egyébként vádlott a komplett utasteret kicserélte.

 

Ugyancsak nem bizonyítja a vádlott bűnösségét az a szakértői megállapítás sem, miszerint a műszaki vizsgára vitt gépjárművön nem voltak láthatók a vádlott által elvégzett javítások nyomai. Ezt nem vitatjuk, azonban ebből még nem következik, hogy a vádlottnak tudnia kellett, hogy nem a saját, eredeti autóját kapta vissza B-től, s nem a saját, eredeti autójával jelent meg a műszaki vizsgán, hiszen a vádlott – a szakértővel ellentétben – nyilvánvalóan nem végzett alapos, szakértői szintű vizsgálatokat az autón, miután B-től visszakapta azt.

 

Míg tehát a szakértői vizsgálat eredményei a védelem fenti hipotézisét nem cáfolják, úgy gondolom, hogy kifejezetten megerősítik azt a B „autós előéletével” kapcsolatos körülmények, az autók iránti vonzalmát, illetve az autókkal kapcsolatos szakértelmét igazoló, becsatolt fényképfelvételek, valamint tragikus, korai halálának oka, illetve módja is. B az autósport szerelmese volt, sajnos túlságosan szerette a sebességet, a száguldást, emiatt többször volt anyagi kárral járó közúti balesetek részese.

 

Az alvázszám védencem által történő meghamisításának egyetlen racionális oka lehetett volna csupán, mégpedig az, hogy a hamisítás révén, egy másik, ismeretlen eredetű gépjármű felhasználásával szerezzen érvényes műszaki vizsgát a vádiratban szereplő, ... frsz-ú Suzuki Swift személygépkocsira. Túl azon, hogy ezt a – semmiféle bizonyítékkal alá nem támasztott – feltételezést a vádlott élettársa tanúvallomásában egyértelműen cáfolta, joggal vetődik fel a kérdés, hogy ha a vádlottat valóban ez a cél vezérelte volna, akkor az alvázszám – egyébként kezdetleges, primitív módon végrehajtott, s ezáltal azonnal felismerhető - manipulálásán túl miért tartotta volna szükségesnek átszerelni a műszaki vizsgára vitt másik autóba a kagylóüléseket és a fabetétes műszerfalat is? Nyilvánvalóan semmi. Márpedig azt a tényt, hogy ezen elemek a műszaki vizsgára vitt járműbe be voltak szerelve, a szakértő is megerősítette.

 

Végül szeretném megjegyezni, hogy bár a vádhatóság védencemet a vádiratban foglalt bűncselekménynek a 277/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint elkövetési magatartással megvalósított változatával vádolta meg, jelen esetben a b) pontba ütköző cselekmény sem állapítható meg a vádlott terhére, mivel arra – a Kúria 2839/2011. számú büntető elvi határozata értelmében – csakis akkor van lehetőség, ha bebizonyosodik, hogy a terhelt tudott a meghamisított alvázszámról, és ennek tudatában vett részt a közúti forgalomban. A Kúria több határozatában is megismételt elvi álláspontja értelmében a Btk. 277/A § (1) bekezdésének b) pontja alapján a gépjárművezető büntetőjogi felelősségének megállapítására csakis abban az esetben van lehetőség, ha az azonosító jel meghamisításának tudatában vett részt a közúti forgalomban (lsd. pl. a Bfv.II.221/2011/6.számú ítéletet). Márpedig, arra vonatkozó bizonyíték, hogy védencem tudott arról, hogy a műszaki vizsgára vitt jármű alvázszáma és rendszáma nem az általa használt gépjármű karosszériájához tartozik, az eljárás során szintén nem merült fel, így védencem büntetőjogi felelősségének megállapítására a Btk. 277/A § (1) bekezdésének b) pontja alapján sincs lehetőség. Az említett büntető elvi határozatban foglalt tétel egyébként nem csupán a Kúria álláspontja, hanem a Legfőbb Ügyészségé is, ugyanis a fent nevezett elvi határozat alapjául szolgáló felülvizsgálati eljárásban maga a Legfőbb Ügyészség is a terhelt felmentését indítványozta arra való hivatkozással, hogy az irányadó tényállásból nem lehetett megállapítani, hogy a terhelt tudott-e a gépjármű rendszámának kicseréléséről.

 

Jelen ügyben a vád megalapozatlanságát az a körülmény mutatja talán a legszembetűnőbben, hogy ha a gépjárművet azon az ominózus napon nem a vádlott, hanem mondjuk – balszerencséjére – az élettársa vitte volna műszaki vizsgáztatni, akkor valószínűleg most ő állna itt vádlottként a tisztelt bíróság előtt...Úgy gondolom, hogy ennél azért komolyabb, stabilabb alapokon kell nyugodnia a büntetőjogi felelősség megállapításának...

 

Összefoglalva: a jelen eljárásban felmerült bizonyítékok alapján tehát nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy az alvázszámot a terhelt hamisította meg, illetve, hogy a rendszámtáblát a terhelt szerelte át a másik gépjárműre, sőt, véleményem szerint, a bizonyítási eljárás adatai sokkal inkább arra engednek következtetni, hogy ezen cselekményeket nem a vádlott követte el. Utalok a Debreceni Ítélőtábla egy harmadfokon meghozott ítéletére (Bhar.II.570/2007/3.), mely szintén arra való hivatkozással hagyta helyben a másodfokú bíróság felmentő rendelkezését, hogy „Nem merült fel egyértelmű bizonyíték arra, hogy az ügyben feltalált különálló motorra az AF-es betűjelű táblát a vádlott helyezte fel. Az I.r. vádlott bűnösségének megállapításához e körben nem elegendő annyi bizonyíték, hogy ez csakis az I.r. vádlottnak állhatott érdekében...”

 

Ezen okoknál fogva kérem a tisztelt bíróságot, hogy a vádlottat az ellene emelt vád alól – a Be. 331. § (1) bekezdése alapján - felmenteni szíveskedjék.

 

Mindazonáltal, abban a nem várt esetben, ha a tisztelt bíróság védencem büntetőjogi felelősségének megállapítását a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján mégis lehetségesnek látja, az enyhítő körülmények kapcsán, a büntetést befolyásoló alanyi körülmények körében mindenek előtt utalni szeretnék védencem fiatal életkorára és büntetlen előéletére. Fiatal, első bűnelkövető esetén büntetés alkalmazása helyett – véleményem szerint – célravezetőbb lehet nevelő jellegű intézkedés alkalmazása, ezért arra az esetre, ha a tisztelt bíróság úgy ítélné meg, hogy védencem elkövette a terhére rótt cselekményt, kérem, hogy pénzbüntetés helyett próbára bocsátást alkalmazzon. A speciálprevenciós célok, büntetlen előéletű, fiatal emberről lévén szó, nevelő jellegű intézkedéssel is elérhetők, sőt, véleményem szerint, hatásosabban érhetők el. A Btk. 72. szakaszának 4. bekezdésében foglalt kizáró okok közül védencem vonatkozásában egyik sem áll fenn, így – tekintettel a pozitív feltételek fennállására – a próbára bocsátás alkalmazására lehetőség van.

Amennyiben deviza alapú kölcsönszerződésével kapcsolatban szeretne konzultálni velem, vegye fel velem a kapcsolatot itt!

Regisztráljon honlapomra! 

Évi 3.000,- Ft használati díj megfizetése ellenében - a Felhasználási Feltételekben foglaltak szerint - egy éven át korlátlan hozzáférést kap a honlap díjköteles tartalmi elemeihez is, így - egyebek mellett - elolvashatja a deviza alapú kölcsönszerződésekkel összefüggő jogi problémákról írt tanulmányaimat, valamint a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos ügyeimben született anonimizált bírósági határozatokat is.

A regisztráció édekében töltse ki az alábbi regisztrációs űrlapot!