Lopás bűntette

Ezt a védőbeszédet az elsőfokú bíróság előtt mondtam el II.r. vádlott meghatalmazott védőjeként. A bíróság védencemet bűnösnek mondta ki két rendbeli, bűnsegédként elkövetett lopás bűntettében, ezért őt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte és három évre eltiltotta a gépjárművezetéstől. Az ítélet ellen fellebbeztünk, és a másodfokú bíróság az ítélet védencem büntetésére vonatkozó részér annyiban változtatta meg, hogy a járművezetéstől eltiltás időtartamát egy év hat hónapra mérsékelte.

 

Tisztelt Járásbíróság!

 

Mielőtt rátérnék a bizonyítási eljárás eredményeinek értékelésére, kénytelen vagyok néhány szót ejteni a jelen bírósági eljárást megelőző nyomozásról.

 

A nyomozó hatóság védencemnél 2017. augusztus 23. napján 14:40 perctől 15:45 percig házkutatást tartott, melynek végén védencemet őrizetbe vette. 16:45 perckor a nyomozó hatóság védencem száméra védőként kirendelte a jelenleg az I.r. vádlott védelmét ellátó kolléga urat, majd pedig mindössze 16 perccel a kirendelést követően, 17:01 perckor – a távolmaradását telefonon bejelentő védő jelenlétének hiányában - megkezdte védencem gyanúsítotti kihallgatását.

 

Mint ismert, az Alkotmánybíróság a 8/2013 számú határozatában egyértelművé tette: az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a Be. 48. § (1) bekezdésének alkalmazásakor a terhelt érdekében kirendelt védőt a terhelti kihallgatás helyéről és időpontjáról igazolható módon, olyan időben értesítsék, hogy a kirendelt védőnek lehetősége legyen az eljárási törvényben foglalt jogait gyakorolni és a terhelti kihallgatáson részt venni. Ilyen értesítés elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítékként nem értékelhető.

 

Jelen esetben a védő értesítése és az őrizetben lévő terhelt kihallgatásának megkezdése között mindössze 16 perc telt el. Ez a rövid időköz nyilvánvalóan nem volt elegendő arra, hogy a kirendelt védőnek – aznapi feladatainak, kötelezettségeinek és elfoglaltságainak átrendezésével - lehetősége legyen az eljárási törvényben foglalt jogait gyakorolni és a terhelti kihallgatáson részt venni. Ennél fogva megállapítható, hogy a nyomozó hatóság ezen eljárása a 8/2013 számú AB-határozatban megállapított alkotmányos követelménybe ütközött.

 

Ráadásul, álláspontom szerint védencem őrizetbe vételére is törvénysértő módon került sor, mivel az eljárás adatai alapján az őrizetbe vétel időpontjában nem volt valószínűsíthető az előzetes letartóztatás elrendelése (Be. 126.§ (2)). Különösen aggályos, hogy a nyomozó hatóság az őrizetbe vételt elrendelő határozatában – egyébként teljesen általános, módon, bármilyen konkrétum nélkül - azt követően hivatkozott a bizonyításnak a tárgyi bizonyítási eszközök megsemmisítésével vagy elrejtésével történő megnehezítésére, illetve veszélyeztetésére, hogy ezt megelőzően a szóban forgó tárgyi bizonyítási eszköznek vélt dolgokat védencemtől már lefoglalta. Az sem világos továbbá, hogy milyen megkísérelt vagy előkészített bűncselekmény véghezvitelére gondolhatott a nyomozó hatóság, hiszen ilyen megkezdett vagy előkészített bűncselekményekre utaló adatok az eljárás során nem merültek fel, az eljárás két befejezett, ráadásul meglehetősen régen befejezett bűncselekmény miatt folyt. Végül nyilvánvalóan alaptalan volt a bűnismétlés veszélyére történő hivatkozás is, figyelembe véve különösen az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmények elkövetése óta eltelt időt és védencem büntetlen előéletét. Mindezek tükrében teljesen nyilvánvaló, hogy a nyomozó hatóság – az előzetes letartóztatás elrendelését valószínűsítő ok hiányában - csak és kizárólag a számára kedvező vallomás „kizsarolása” érdekében vonta el – jogsértő módon – több napra védencem személyi szabadságát.

 

Mindezen körülményeket azért tartottam szükségesnek kiemelni, mert a bíróságnak egy büntetőügyben nem csupán a vádlottakról, hanem a nyomozó hatóság és az ügyészség eljárásáról, annak törvényességéről is ítéletet kell mondania. A bíróság ítéletének ezért nem csupán arra kell alkalmasnak lennie, hogy a vádlottakat és a másokat újabb bűncselekmények elkövetésétől visszatartson, hanem arra is, hogy a – jogállami büntetőeljárási alapelvek maradéktalan érvényesülése érdekében - a nyomozó hatóságot és az ügyészséget is visszatartsa a törvényt és a jogállami alkotmányos garanciákat sértő eljárástól. Ezen prevenciós célt pedig azáltal érheti el a bíróság, hogy ítéletében egyértelműen megállapítja a nyomozás során elkövetett törvénysértéseket, a törvénysértő eljárás eredményeképpen beszerzett bizonyítékok figyelembe vételét pedig konzekvensen mellőzi. Álláspontom szerint a törvényi feltételek nyilvánvaló hiányában őrizetbe vett terhelt azon vallomása, melyet azon kirendelt védő jelenlétének hiányában tett, akit a nyomozó hatóság mindössze negyed órával a kihallgatást megelőzően értesített az eljárási cselekményről, a törvény, egész pontosan a Be 48.§-ának az Alkotmánybíróság által meghatározott alkotmányos követelmény figyelembe vételével értelmezett (1) bekezdésébe ütköző módon beszerzett bizonyítéknak minősül, s mint ilyen, a bizonyítékok köréből a bíróság által kirekesztendő.

 

Mindezek rögzítését követően rátérek a bizonyítási eljárás eredményeinek értékelésére.

 

Jelen esetben a tisztelt bíróság által eldöntendő legfontosabb ténykérdés a vádlottak cselekvősége, ami az elkövetői minőségük megállapítása érdekében elengedhetetlen. A vádhatóság védencemet 2 rendbeli, társtettesként elkövetett lopás bűntettével vádolja annak ellenére, hogy a második cselekmény vonatkozásában még a vádiratban is csupán részesi (bűnsegédi) magatartást ró a terhére.

 

Védencem az eljárás során mindvégig következetesen tagadta, hogy a sértettek ingatlanába bement volna, vagyis, hogy a lopás bármelyik tényállási elemének megvalósításában részt vett volna. Elismerése kizárólag I.r. vádlott "A" városba - vagyis nem a bűncselekmények helyszínére, hanem csupán az elkövetés helyszínéül szolgáló városba – történő szállítására, illetve a "B" városba történő visszaszállítására vonatkozott. Határozottan tagadta azt is, hogy a cselekmények elkövetésének biztosítása érdekében figyelést, vagy bármilyen más hasonló cselekményt végzett volna, sőt azt állította, hogy nem is tartózkodott a cselekmények közvetlen helyszínén, hanem például az egyik cselekmény elkövetésének időpontjában a TESCO-ban vásárolt.

 

Ezzel szemben I.r. vádlott úgy nyilatkozott, hogy mindkét lopási cselekményt védencem hajtotta végre.

 

A bizonyítási eljárás adatai alapján mindenek előtt kijelenthető, hogy I.r. vádlott terhelő vallomásán kívül nincs semmilyen más bizonyíték, ami a védencem vallomásában foglaltak valóságát megkérdőjelezné: sem személyi, sem tárgyi bizonyíték nem áll ugyanis rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy védencem a sértettek ingatlanjaiba bement volna, és a lopási cselekményekben részt vett volna. Ebből következően, mint a védencem tettesi minőségére vonatkozó egyetlen bizonyítékot, I.r. vádlott eljárás során tett vallomásainak hitelességét kell vizsgálat tárgyává tenni.

 

I.r. vádlott – védencemre nézve terhelő - vallomásai hitelességének vizsgálata során mindenek előtt le kell szögezni, hogy I.r. vádlottnak – saját felelősségének csökkentése és a minél enyhébb büntetés kiszabása érdekében – nyilvánvalóan érdekében áll a cselekményekért viselendő felelősséget minél nagyobb mértékben védencemre hárítani. Vallomásának hitelességét azonban ezen nyilvánvaló érdeke mellett is számos további körülmény gyengíti.

 

Először is, nem védencemnek volt szüksége sofőrre, hanem I.r. vádlottnak, mivel neki nincs vezetői engedélye.

 

Másodszor: nem védencemnél találtak házkutatás során bűncselekményből származó tárgyat, nevezetesen "X" sértett óráját, hanem I.r. vádlottnál.

 

Harmadszor: nem védencem a különös visszaeső és nem őellene folytak és folynak hasonló bűncselekmények miatt eljárások, hanem I.r. vádlott ellen.

 

Negyedszer: nem védencem DNS-mintáját találták meg a második cselekménnyel érintett ingatlan kerítésénél előkerültt drótdarabon, hanem I.r. vádlottét (nyom. ir., 301.o.).

 

Ötödször: nem védencem DNS-mintáját találták meg a második cselekmény helyszínén talált számítógépes egéren, hanem I.r. vádlottét (nyom. ir., 311.o.). Ezzel kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy mivel az egér a cselekmény helyszínén maradt, nyilván csak ott, vagyis a cselekmény elkövetésének helyszínén kerülhetett rá I.r. vádlott genetikai nyoma. I.r. vádlott egyébként ezzel kapcsolatban is ellentmondásba keveredett, mivel genetikai nyomának a cselekmény helyszínén történt megtalálását egyrészt azzal magyarázta, hogy védencem az ő kesztyűjét vette fel kifordítva, másrészt viszont többször is azt állította, hogy védencem a saját kesztyűjét használta a cselekmények elkövetése során (lsd. 15. sz. jkv., 11. és 12.o.).

 

Hatodszor: a védencemtől lefoglalt hajlított fejű csavarhúzó eszköznek a vád tárgyává tett cselekmények elkövetése során történt felhasználását – I.r. vádlott állításával szemben – a kirendelt igazságügyi szakértő mindkét vádpont tekintetében egyértelműen kizárta, és a védencem ezzel kapcsolatos nyilatkozatát alátámasztó tanúvallomást tett a házastársa is (lsd. 24. számú tárgyalási jegyzőkönyv).

 

Mindezen körülmények rögzítése mellet azonban igazi jelentősége annak van, hogy I.r. vádlott lényegében véve saját maga döntötte meg vallomásának hitelességét akkor, amikor az eljárás során többször is "X" sértettet a vitorlázással összefüggésbe hozó kijelentéseket tett. Egészen pontosan I.r. vádlott a következőképpen nyilatkozott: „Ekkor a (védencem) mondta, hogy hallott egy fasziról, aki vitorlázik, vagy van valami köze a vitorlázáshoz...” (nyom.ir., 495.o.) „Miután leparkoltunk, mondta (védencem), hogy tud egy pénzes embert, valamilyen vitorlázó.” (15. sz. jkv., 11.o.). "X" sértett és házastársa ugyanakkor egyértelműen kijelentette a tisztelt bíróság előtt, hogy nem vitorláznak. Idézem: „Nem szoktam vitorlázni, egy vitorlás festmény van a falon, amit a feleségemtől kaptam...”, illetve: „Nem vitorlázunk sem én, sem pedig a férjem.” (15. sz. jkv., 13.o. és 16.o.). Erre tekintettel védencem nyilvánvalóan nem tehetett olyan kijelentést I.r. vádlott számára, mely "X" sértettet a vitorlázással összekapcsolta volna. "X" sértettet a vitorlázással egyetlen egy körülmény kapcsolhatja csupán össze, ez pedig nem más, mint a feleségétől kapott vitorlás festmény annak a szobának a falán, ahonnét a laptopot eltulajdonították. Ebből pedig logikusan az következik, hogy a vitorlázást saját bevallása szerint nem űző "X" sértettet csak és kizárólag olyan személy hozhatta bármilyen kapcsolatba a vitorlázással, aki ezt a festményt látta, vagyis, aki bent volt az ingatlanban. Ez pedig I.r. vádlott volt, hiszen "X" sértettet a vitorlázással kapcsolatba hozó megjegyzéseket egyedül ő tett az eljárás során. Ebből pedig egyértelműen következik, hogy I.r. vádlott – a vallomásaiban foglaltakkal ellentétben - bent járt a sértett ingatlanában.

 

Úgy gondolom, ezek után kijelenthető, hogy – a védencemtől lefoglalt eszköz tekintetében az igazságügyi műszaki szakértő által is egyértelműen megcáfolt - I.r. vádlott szavahihetősége megdőlt és a védencem terhére tett vallomásait nem lehet hitelt érdemlő bizonyítékként elfogadni. Ebből adódóan – tekintettel 'Y" igazságügyi műszaki szakértő szakvéleményére, védencem I.r. vádlott által tett vallomással ellentétes vallomására, a szembesítés eredménytelenségére és a védencem vallomásaiban foglaltak valóságát megdöntő vagy azt kétségbe vonó más bizonyítékok teljes hiányára - nem állapítható meg védencem terhére más cselekmény, mint amit a tisztelt bíróság előtt tett vallomásában elismert. Ennél fogva védencem vonatkozásában kétséget kizáró módon bizonyítottnak csak az általa elismert cselekvőség tekinthető, ami kimerül I.r. vádlott "B" városból "A" városba, majd "A" városból "B" városba szállításában, amit védencem annak tudatában tett, hogy I.r. vádlott "A" városban vagyon elleni bűncselekményt vagy bűncselekményeket tervez elkövetni.

 

Ezek után a védencem ezen bizonyítottnak tekinthető cselekvőségének jogi minősítését kell vizsgálat tárgyává tenni. Nevezetesen arról kell döntést hoznia a tisztelt bíróságnak, hogy I.r. vádlott annak ismeretében történő "A" városba szállítása, hogy vagyon elleni bűncselekmény elkövetésére készül, majd pedig a "B" városba történő visszaszállítása megalapozza-e védencem bűnsegédi minőségét. Ezen jogkérdés eldöntése során pedig a következőket kell figyelembe venni.

 

A Btk. által adott definíció értelmében bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt. A bűnsegéd tehát elősegíti, előmozdítja a bűncselekmény tényállásának a más által történő megvalósítását. Azt, hogy ezen rendelkezés értelmében mi számít segítségnyújtásnak, a törvény nem definiálja, így a joggyakorlat alakította ki azon szempontokat, melyek alapján megítélhető, hogy valamely magatartás olyan segítségnyújtásnak minősül-e, mely – bűnsegédként – büntetőjogi felelősség megállapításának alapjául szolgálhat. A bűnsegédi magatartás fizikai vagy pszichikai bűnsegélyben ölthet testet és – a konzekvens joggyakorlat értelmében – a tettessel fennálló és a konkrét bűncselekményre vonatkozó szándékegységet feltételez. Védencem cselekvőségének büntetőjogi minősítésével összefüggésben mindenek előtt kijelenthető, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményei alapján – I.r. vádlott önmagát mentő és a felelősséget védencemre áthárító vallomásán kívül - nem áll rendelkezésre semmilyen arra vonatkozó bizonyíték, hogy védencem bármilyen, I.r. vádlott bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékát erősítő magatartást tanúsított volna, így a pszichikai bűnsegély megállapíthatósága kizárható.

 

Ami pedig a fizikai bűnsegélyt illeti, a bírói gyakorlat értelmében ez abban az esetben állapítható meg, ha a bűnsegéd tisztában van a tettes által elkövetni szándékozott bűncselekmény elkövetési körülményeivel és ezen ismeret tudatában nyújt szándékosan segítséget a tettesnek a bűncselekmény elkövetéséhez. A büntetőjogi felelősséget megalapozó bűnsegédi magatartás ugyanis nem általában véve bűncselekmény, vagy bűncselekményekhez történő szándékos segítségnyújtást, hanem egy vagy több – és ez a lényeg: - konkrét és a bűnsegéd által ismert bűncselekményhez történő szándékos segítségnyújtást jelent. Szándékegység ugyanis a konkrét bűncselekmény alapvető elkövetési körülményeire vonatkozó ismeretek hiányában nem képzelhető el, hiszen fogalmilag kizárt a szándékegység olyan bűncselekmény vonatkozásában, melyről az egyik fél nem tudja, hogy hol, mikor, kinek a sérelmére, mire és milyen módon fogják elkövetni. Ezzel kapcsolatban utalok a Kúria BH2016.264 számon közzétett eseti döntésében foglalt, a bűnsegélyre vonatkozó elvi jelentőségű megállapításokra. Idézem: „a lopási cselekmény elkövetéséhez segítséget nyújtó - akár fizikai, akár pszichikai - bűnsegéd tisztában van azon bűncselekmény konkrét elkövetési körülményeivel, melyet az elkövető megvalósít,...”. Vagyis: a bűnsegély megállapíthatóságához nem elegendő annak tudata, hogy a tettes bűncselekményt vagy bűncselekményeket készül elkövetni, ehhez az is szükséges, hogy a bűnsegéd az elkövető által megvalósítani szándékozott bűncselekmény konkrét elkövetési körülményeivel is tisztában legyen. A közzétett eseti döntésében a Kúria éppen azért nem találta megállapíthatónak a bűnsegédi minőséget, mert bár az érintett terhelt tisztában volt azzal, hogy a tettesek lopási cselekményeket készülnek elkövetni, de egyik vizsgált esetben sem tudta, hogy a tettes mikor, mit, kitől és milyen módon tulajdonít el. A Kúria ezen ítéletében kiemelte: „...töretlen a bírói gyakorlat annak megítélésében, hogy a bűnsegéd tudomással bír a konkrét tettesi szándékról és ennek ismeretében segíti elő a tettessel szándékegységben a tettesi cselekmény sikerét.” - és most következik az a mondat, ami a védencem cselekvőségének büntetőjogi értékelése szempontjából is döntő jelentőségű, idézem: „Azaz önmagában a tettes bűncselekmények elkövetésére vonatkozó szándékára kiterjedő ismeret nem elegendő, a részesnek a konkrét elkövetés valamennyi körülményével tisztában kell lennie.”

 

A bírói gyakorlat ennek megfelelően betöréses lopás esetén a helyszínen a tettessel szándék- és akarategységben történő, a tettesi alapcselekmény zavartalansága érdekében végzett figyelést, illetve a cselekmény helyszínén a gyors menekülés érdekében gépkocsiban való várakozást tekinti részesi minőséget megalapozó cselekménynek.

 

A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azonban nem állapítható meg, hogy védencem bármilyen információval rendelkezett volna az I.r. vádlott által elkövetni szándékozott bűncselekmények elkövetési körülményeivel kapcsolatban. Védencem – vallomása révén bizonyítottnak tekinthető - cselekvősége kimerült abban, hogy a tettest abba a városba szállította, ahol utóbbi a bűncselekményeket elkövette, majd pedig ezen városból visszaszállította abba a városba, ahol a lakóhelye volt. Védencem magatartása nem irányult tehát a konkrét cselekmény elkövetésének elősegítésére vagy biztosítására, a helyszín, illetve annak környezetének figyelésével a cselekmény elkövetését nem segítette elő, és a cselekmény helyszínének közelében – annak lehető leggyorsabb elhagyása érdekében - nem is várt a tettesre a gépjárműben ülve. Közte és a tettes között nem jött létre megállapodás a konkrét bűncselekmény sikeres elkövetéséhez szükséges feladatok megosztására vonatkozóan. Sőt, védencem még csak nem is volt jelen a cselekmények helyszínén. Az első vádpontbeli cselekmény során a vádlottak a vádirat szerint is a "C" utcában állították le a gépkocsit, a cselekményt viszont az elkövető a "D" utcában hajtotta végre, ahová viszont védencem nem ment. Ugyanez igaz a második vádpont tekintetében is, melynek során a gépkocsit – a vádirat szerint – az "E" úton állították le, a cselekményt viszont az elkövető az "F" utcában követte el. Nem állapítható meg továbbá az sem, hogy védencem akár eszközt, akár pedig információt szolgáltatott volna a bűncselekmények elkövetéséhez.

 

Védencem tehát mindössze annyi információval rendelkezett, amikor I.r. vádlottat – kérésére – "A" városba szállította, hogy utóbbi ott vagyon elleni bűncselekményt szándékozik elkövetni, vagyis mindössze a tettes bűncselekmény elkövetésére vonatkozó szándékáról tudott, anélkül azonban, hogy a konkrét bűncselekmény bármely elkövetési körülményével tisztában lett volna. Ez az általános információ azonban – a Kúria joggyakorlata értelmében – a bűnsegély megállapításához nem elegendő, mivel – miként a Kúria az előzőekben hivatkozott határozatában megfogalmazta - „...a lopási cselekmény elkövetéséhez segítséget nyújtó - akár fizikai, akár pszichikai - bűnsegéd tisztában van azon bűncselekmény konkrét elkövetési körülményeivel, melyet az elkövető megvalósít,...önmagában a tettes bűncselekmények elkövetésére vonatkozó szándékára kiterjedő ismeret nem elegendő, a részesnek a konkrét elkövetés valamennyi körülményével tisztában kell lennie.” Márpedig, védencem a konkrét elkövetés egyetlen körülményével sem volt tisztában.

 

A tettesnek pusztán az elkövetés helyszínélül szolgáló városba történő szállítása olyan távoli és esetleges kapcsolatban áll a tettes által elkövetett bűncselekménnyel, hogy nem tekinthető a bűncselekmény elkövetéséhez a tettessel szándékegységben nyújtott segítségnek.

 

Önmagában tehát az a tény, hogy valaki az elkövetőt egy másik településre szállítja annak tudatában, hogy utóbbi ott pontosan meg nem határozott bűncselekményt vagy bűncselekményeket kíván elkövetni, többlettényállási elem hiányában a fizikai bűnsegély megállapításához nem elegendő.

 

Szeretném végül kiemelni, hogy a bűnsegély szempontjából a bűncselekmény elkövetését követően tanúsított magatartás már nem releváns, mivel – miként a Kúria is leszögezte az előzőekben hivatkozott döntésében - a bűncselekmény befejezését követően bűnsegédi magatartás már nem tanúsítható.

 

Összefoglalva az elmondottakat:

 

1. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján nem állapítható meg kétséget kizáró bizonyossággal, hogy védencem bármelyik cselekmény vonatkozásában bármilyen tényállási elemet megvalósított volna, így a vádirat szerinti társtettesi elkövetői minősége nem bizonyított.

 

2. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján csak annyi állapítható meg kétséget kizáró bizonyossággal, hogy védencem I.r. vádlottat a cselekményeket megelőzően annak ismeretében szállította "A" városba, hogy utóbbi a városban vagyon elleni bűncselekményt tervez elkövetni, azonban – erre vonatkozó bizonyítékok hiányában - nem állapítható meg:

 

    - hogy a bűncselekmények konkrét elkövetési körülményeivel kapcsolatban bármiféle információval rendelkezett volna,

    - hogy a konkrét bűncselekmények elkövetését magatartásával elősegítette volna,

    - hogy a konkrét bűncselekmények helyszínén jelen lett volna,

    - hogy I.r. vádlottra szándékerősítő hatást gyakorolt volna, vagy

    - hogy a bűncselekmények elkövetéséhez eszközt vagy információt szolgáltatott volna.

 

3. Védencem bizonyítottnak tekinthető cselekvősége – a bírói joggyakorlat értelmében – a bűnsegély megállapításához nem elegendő.

 

Erre tekintettel indítványozom, hogy a tisztelt bíróság védencemet – büntetőjogilag releváns bizonyított magatartás hiányában - az ellene emelt vád alól mentse fel.

 

Abban a nem várt esetben, ha a tisztelt bíróság védencem büntetőjogi felelősségét mégis megállapíthatónak találja, a büntetés meghatározása során a következő enyhítő körülmények figyelembe vételét kérem

 

• védencem egy kiskorú gyermek (7 éves) eltartásáról gondoskodik,

• a részesi elkövetői minőség azzal, hogy a cselekménye az elkövetést csak nagyon csekély mértékben segítette elő és a tettesi alapcselekménnyel csak nagyon távoli kapcsolatban állt,

• a nagyon jelentős - több, mint négy éves - időmúlás, valamint

• védencem büntetlen előélete.

Végül kérem a tisztelt bíróságot, hogy amennyiben védencemmel szemben pénzbüntetést alkalmaz, engedélyezze annak részletekben történő megfizetését.

 

 

Regisztráljon honlapomra! 

Évi 3.000,- Ft használati díj megfizetése ellenében - a Felhasználási Feltételekben foglaltak szerint - egy éven át korlátlan hozzáférést kap a honlap díjköteles tartalmi elemeihez is, így - egyebek mellett - elolvashatja a "Fejezetek a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos jogi kérdések köréből", valamint "A követelések határon átnyúló érvényesítésének és behajtásának jogi eszközei az Európai Unióban (kérdések, válaszok). 1. Polgári és kereskedelmi ügyek" című e-bookokat csakúgy, mint a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos ügyeimben született anonimizált bírósági határozatokat, tájékozódhat az Európai Unió magyar szemmel is fontos ítéleteiről és nyomon követheti az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő magyar vonatkozású ügyeket.

A regisztráció édekében töltse ki az alábbi regisztrációs űrlapot!

Regisztráljon honlapomra! 

Évi 3.000,- Ft vagy havi 1.000,- Ft használati díj megfizetése ellenében - a Felhasználási Feltételekben foglaltak szerint - egy éven át korlátlan hozzáférést kap a honlap díjköteles tartalmi elemeihez is, így - egyebek mellett - elolvashatja a deviza alapú kölcsönszerződésekkel összefüggő jogi problémákról írt tanulmányaimat, csakúgy, mint a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos ügyeimben született anonimizált bírósági határozatokat, tájékozódhat az Európai Unió magyar szemmel is fontos ítéleteiről és nyomon követheti az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő magyar vonatkozású ügyeket.

A regisztráció édekében töltse ki az alábbi regisztrációs űrlapot!