Hitelsértés vétsége

Ezt a védőbeszédet az első fokú bíróság előtt I.r. vádlott kirendelt védőjeként mondtam el. A bíróság védencem büntetőjogi felelősségét megállapította és vele szemben intézkedést alkalmazott (próbára bocsátotta). Az első fokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentettem be védencem felmentése érdekében. Ez a büntetőügy ihlette a "Mese az egyszeri adósról, aki póruljárt, mert kölcsönadta a lovát" című írásomat.

 

Tisztelt Bíróság!

 

Kezdő joghallgató korunk óta tudjuk, hogy a bűncselekmény fogalma három elemből tevődik össze, úgymint: társadalomra veszélyesség, büntetni rendeltség, vagyis tényállásszerűség, illetve bűnösség. Bűncselekményről csak és kizárólag ezen három körülmény együttes fennállása esetén beszélhetünk.

 

Jelen esetben az a ritka helyzet állt elő, hogy védencem esetében a bűncselekmény megállapíthatóságának három konjunktív feltétele közül egy sem teljesül: a vád alapját képező cselekménye ugyanis nem volt veszélyes a társadalomra, nem volt tényállásszerű, – a tényállásban foglalt eredmény tekintetében - nem volt szándékos, ráadásul még büntethetőséget kizáró okok is fennállnak.

 

A vád alapját védencem azon cselekménye képezi, hogy kétszer egymás után bérbe adott egy tulajdonát képező vagyontárgyat, nevezetesen egy gépjárművet, melyet a finanszírozó pénzintézet opciós joga terhelt. A bérleti szerződésben bérleti díj gyanánt a törlesztőrészletnek megfelelő összeg került megállapításra. A vádiratban foglalt mindkét bérleti szerződés egy hónap időtartamra szólt. Megállapítható, hogy a bérbevevők a bérleti szerződésekben foglalt kötelezettségeiket nem teljesítették, a gépjárművet ugyanis a bérlet időtartamának lejártát követően védencemnek nem adták vissza. Védencemnek az első bérleti szerződés alapján 2012. január 10-én, a második bérleti szerződés alapján pedig 2012. február 10-én vissza kellett volna kapnia a tulajdonát képező gépjárművet.

 

A Btk. 4.§ (2) bekezdése értelmében az a tevékenység vagy mulasztás veszélyes a társadalomra, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti.

 

A tisztelt bíróságnak ítéletében választ kell adnia arra az alapvető kérdésre, hogy társadalomra veszélyesnek minősíthető-e egy devizaadós azon cselekménye, hogy a vele szemben több szempontból is tisztességtelenül eljárt pénzintézettel szemben fennálló, kölcsönszerződésből eredő kötelezettségei teljesítése és a szerződés bedőlésének elkerülése érdekében, személyes áldozatot vállalva, bérbe ad egy kizárólagos tulajdonát képező vagyontárgyat. Álláspontom szerint erre a kérdésre csakis nemmel lehet felelni.

 

A polgári jog alapelve, hogy tulajdonával – mások jogainak sérelme nélkül – mindenki szabadon rendelkezhet, ebből adódóan mindenkinek joga van a tulajdonát képező vagyontárgyat bérbe adni. Annak megítélésekor, hogy a bérbe adással védencem sértette-e, illetve veszélyeztette-e a finanszírozó pénzintézet jogait, abból kell kiindulni, hogy – miként az az eljárás adataiból egyértelműen kitűnik – védencem kifejezetten azért adta bérbe a gépjárművet és azért mondott le időlegesen annak használatáról, hogy a pénzintézettel szemben vállalt kötelezettségeinek eleget tudjon tenni, vagyis továbbra is fizetni tudja az árfolyamváltozások miatt jelentősen megemelkedett törlesztőrészleteket. Ha ugyanis ezt nem teszi, a pénzintézet a szerződést felmondja, ezt követően a felmondás folytán esedékessé váló tartozás megfizetésére kötelezés érdekében – önkéntes teljesítés hiányában – pert kell indítania, majd pedig, amennyiben a pert megnyeri – ami egyébként, tekintettel a gépjármű-finanszírozási célú deviza alapú kölcsönszerződések gyakori érvénytelenségére, egyáltalán nem tekinthető biztosnak – a végrehajtási eljárás közismerten kétséges és erősen bizonytalan eredményétől függően esetleg hozzájuthat követelésének egy részéhez.

 

Megállapítható tehát, hogy a kölcsönszerződés felmondását egy, a bank számára erősen kétséges kimenetelű bírósági eljárás, majd pedig egy ugyancsak erősen kétséges kimenetelű végrehajtási eljárás követte volna.

 

Nem szeretnék itt és most hosszan beszélni arról, hogy a kölcsönszerződés felmondását követő bírósági eljárás miért lenne, vagy lett volna kifejezetten bizonytalan kimenetelű a bank számára. Tény, hogy a védencemmel kötött kölcsönszerződés időközben – hála a Kúriának és az Európai Unió Bíróságának - több vonatkozásban is tisztességtelennek és részlegesen érvénytelennek találtatott. Védencemmel a bank tisztességtelenül fizettette meg az árfolyamrésből eredő költséget, tisztességtelenül emelt díjakat, kamatokat, s ezen összegekkel most el kell számolnia védencem felé. A szerződést a bank nevében felügyeleti engedéllyel nem rendelkező ügynök írta alá, aki a szerződés feltételeit az ügyfélnek nem tudta elmagyarázni, mivel – miként a tárgyaláson egyértelműen kiderült – alapvető jogi és bankszakmai ismeretekkel sem rendelkezett. Futószalagon gyártott blankettaszerződések voltak ezek, melyek ügyféllel történő aláíratása során még arra sem voltak tekintettel, hogy az ügyfél – miként védencem – esetleg nehezen tud olvasni. Nem voltak erre tekintettel annak ellenére, hogy a Ptk. a szerződéskötési tárgyalások körében is alapelvi szinten rögzíti a jóhiszemű, tisztességes eljárás követelményét. Persze, ha egy országban az állami szervek asszisztenciája mellett olyan, középfokú végzettséggel rendelkező személyek köthetnek használtautó-piacokon álló bódékban fogyasztói kölcsönszerződéseket és biztosítéki szerződéseket, akik a Ptk.-t esetleg csak hírből, vagy még úgy sem ismerik, akkor ezen aligha lehet csodálkozni.

 

A szerződés létrejöttének időpontjában hatályban volt Ptk. 205.§-a szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. Vajon feltehető-e, hogy a pénzintézet képviselője figyelemmel volt a szerződés előkészítése és megkötése során védencemnek a hitelképesség vizsgálata kapcsán becsatolt dokumentumokból egyértelműen kitűnő, vagyis a képviselő előtt is ismert fogyatékosságára, nevezeten arra, hogy nehezen olvas? Nyilvánvaló, hogy nem volt figyelemmel, a legkevésbé sem érdekelte őt ez a körülmény. Csupán az érdekelte, hogy a megfelelő helyeken az ügyfél írja alá a szerződést, a kereskedő pedig megkapja a jutalékát a banktól. Erősen vitatható tehát, hogy ilyen körülmények között egyáltalán létrejött a szerződés a felek között, hiszen a látássérült, a szerződés apró betűs általános szerződési feltételeit elolvasni nyilvánvalóan nem képes vádlottnak – a szokásos és az állami szervek által sajnos eltűrt – banki gyakorlatnak megfelelően egyszerűen az orra alá dugták a szerződés lapjait aláírás végett. Ez az eljárás sem a polgári jog alapvető általános elveivel, sem pedig a Ptk. előbbiekben idézett 205.§-ával nem volt összhangban.

 

Hosszan sorolhatnám még azon körülményeket, melyek a kölcsönszerződés érvénytelenségét eredményezhették volna egy esetleges polgári jogvita során, ha védencem az egyszerűbb megoldást választva bedönti a hitelt: így például minden különösebb jogi elemzés nélkül azonnal megállapítható, hogy a szerződés alaki okból is semmis, mivel – túl azon, hogy felügyeleti engedéllyel nem rendelkező ügynök írta alá - a létrejöttének időpontjában hatályban volt Ptk. 29.§ (3) bekezdésébe ütköző módon jött létre. Ez a rendelkezés ugyanis kimondta, hogy a jogi személy nevében aláírásra a jogi személy képviselője jogosult. Ha nem ő az aláíró, és jogszabály a nyilatkozat érvényességéhez írásbeli alakot kíván, két képviseleti joggal felruházott személy aláírása szükséges. Márpedig, jelen esetben a törvény alapján csak írásban érvényes fogyasztói kölcsönszerződésen a pénzintézet nevében csak egy aláíró aláírása szerepel, aki pedig nyilvánvalóan nem a kölcsönadó pénzintézet törvényes, szervezeti képviselője. Ráadásul, 2015. január 15-én a Fővárosi Törvényszék részlegesen érvénytelennek ítélt, egy a jelen ügy alapját képezőhöz hasonló, Merkantil Bank által kötött gépjármű-finanszírozási célú deviza alapú kölcsönszerződést, mivel az semmiféle kockázatfeltáró nyilatkozatot nem tartalmazott. A Fővárosi Törvényszék úgy döntött, hogy ezen okból kifolyólag a bank nem követelhet a fogyasztótól árfolyam-különbözetet.

 

A fentieket csak annak igazolása céljából tartottam fontosnak kiemelni, hogy a bank, a szerződés nem fizetés miatti bedőlése esetén, egyáltalán nem biztos, hogy pénzügyileg jól járt volna, még abban az esetben sem, ha az egyébként csekély értékű, használt gépjárművön fennálló vételi jogát érvényesíteni tudta volna. Könnyen elképzelhető, hogy a polgári bíróság csak a ténylegesen kölcsönadott tőkeösszeg törvényes mértékű késedelmi kamattal növelt összegét ítélte volna meg a számára. Mindezen körülmények figyelembe vételével kell a tisztelt bíróságnak eldöntenie azt a kérdést, hogy a megemelkedett törlesztőrészletek miatt fizetési nehézségekkel küzdő, a részleteket egyre nehezebben teljesíteni tudó védencem valóban sértette-e, veszélyeztette-e a – vele szemben egyébként tisztességtelenül eljárt - pénzintézet jogait azzal, hogy a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségei teljesítése, a szerződés fennmaradása, vagyis a felek érdekeinek és jogainak védelme céljából időlegesen lemondott a tulajdonjogából eredő használati jogosultság gyakorlásáról. Véleményem szerint sokkal inkább azzal sértette, illetve veszélyeztette volna a hitelező jogait, ha nem tesz meg mindent a kölcsön további törlesztése érdekében. Védencem cselekményének társadalomra veszélyességét ebben a kontextusban kell vizsgálni.

 

Tisztelt bíróság!

 

A pénzintézetet, akinek érdekeit, jogait védencem cselekménye a vádhatóság szerint sértette, vagy veszélyeztette, mondjuk ki nyíltan: csaláson kapták. Jogsértő módon árfolyamrést fizettetett az ügyfeleivel, jogsértő módon egyoldalúan kamatot emelt és jogsértő módon nem tájékoztatta a fogyasztókat az árfolyamkockázatról. Mégsem áll egy vezetője sem büntető bíróság előtt. Ezzel szemben itt áll a tisztelt bíróság előtt védencem, aki azért adta bérbe a saját autóját, hogy a részben tisztességtelen szerződési feltételeken alapuló, törvénysértő módon, túlzott mértékben megállapított fizetési kötelezettségeinek eleget tudjon tenni.

 

Mindazonáltal védencem azon cselekménye, hogy a kölcsönszerződésből fakadó kötelezettségei teljesítésének érdekében bérbe adott egy tulajdonát képező vagyontárgyat, nem csupán nem volt veszélyes a társadalomra, de nem is volt tényállásszerű és a tényállásban értékelt eredmény vonatkozásában nem volt szándékos.

 

A cselekmény elkövetésének időpontjában hatályban volt Btk. 330.§-a értelmében a hitelsértés vétségét az követi el, aki a hitel fedezetét egészben vagy részben elvonja, vagy a hitelezőnek a fedezetből való kielégítését más módon meghiúsítja. A jelenleg hatályos Btk. 405.§ (1) bekezdése pedig a tartozás fedezetének elvonása tényállását a következőképpen szabályozza: írásbeli szerződés alapján fennálló követelés fedezetéül szolgáló vagyon részben vagy egészben történő elvonása révén a tartozás kiegyenlítésének részben vagy egészben történő meghiúsítása.

 

A szóban forgó tényállás eredménytényállás, s a bűncselekmény csak szándékosan követhető el, gondatlan alakzata nincs. Az új szabályozás annyiban módosított a régin, hogy a korábbi tiszta eredménytényállást vegyes tényállássá változtatta azáltal, hogy a korábbi exemplifikatív meghatározással szemben pontosan definiálja az elkövetési magatartást. Megjegyzem, ez egyben azt is jelenti, hogy a bűncselekmény megállapíthatósága kritériumainak ezen szigorodása, a tényállás vegyes tényállássá alakítása miatt álláspontom szerint jelen ügyben az elbírálás időpontjában hatályos törvényt kell alkalmazni. A tényállás eredménytényállás-jellegéből adódóan a bűncselekményt az követi el, aki tudva arról, hogy a szóban forgó vagyontárgy tartozás fedezetéül szolgál, szándékosan, aktív magatartással idézi elő, vagy legalább kívánja előidézni azt a helyzetet, hogy a hitelező követelésének kielégítése meghiúsuljon. Csak szándékos magatartással elkövethető eredménytényállások esetén ugyanis a bűncselekmény megállapíthatóságának feltétele, hogy az elkövető tudata átfogja a tényállásban foglalt eredmény bekövetkezését is, s azt kívánja, vagy abba belenyugodjon.

 

Jelen esetben azonban ezek a körülmények nem állnak fenn.

 

Egyrészt, a Btk. 405.§ (1) bekezdésének alkalmazásában a bérbe adás önmagában sem jogilag, sem pedig gyakorlatilag nem jelenti a fedezetnek a kielégítés meghiúsításának kockázatát rejtő elvonását, mert attól, hogy a gépjármű bérbe van adva, azon a dologi biztosíték, az opciós jog továbbra is fennáll, így ezen jog – a bérbeadástól függetlenül – gyakorolható marad, és a bérbeadás a gépjárműnek az opciós jog gyakorlását követő birtokba vételét sem akadályozza, sem jogi, sem pedig gyakorlati szempontból. Védencem vádiratban foglalt cselekménye, a gépjármű kétszer egy hónapra történő bérbeadása tehát önmagában véve nem tényállásszerű, mert a Btk. 405.§ (1) bekezdésében foglalt fedezetelvonásként nem értékelhető.

 

Másrészt, a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján nem állapítható meg az sem, hogy a tényállásban értékelt eredmény bekövetkezése vonatkozásában védencemet szándékosság terheli.

 

Védencem azon magatartását, hogy kétszer egy hónap időtartamra bérbe adta a gépjárművet, csak abban az esetben lehetne a kielégítés meghiúsítására irányuló, egyenes szándékkal elkövetett cselekményként értékelni, ha a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján aggálytalanul megállapítható lenne, hogy a bérleti szerződések színleltek voltak, mivel a felek tényleges ügyleti akarata – az abban foglaltaktól eltérően - a gépjármű eltüntetésére, s ezáltal a tartozás kiegyenlítésének meghiúsítására irányult. Ez az a lényeges körülmény, amit a cselekmény tényállásszerűségének bizonyítása érdekében – jelen ügyben a vádhatóságnak bizonyítania kellett volna, azonban ezt nem tette meg, ezért a bérleti szerződések színlelt volta nem állapítható meg. Sőt, az eljárás adatai sokkal inkább ennek ellenkezőjét, vagyis védencem szerződés szerinti valós ügyleti akaratát látszanak alátámasztani. Egyértelműen erre utal védencemnek a vádiratban is említett azon szándéka, hogy a kölcsönt a bérleti díjból törlessze, az a körülmény, hogy a bérleti díj a kölcsön törlesztőrészletének összegében került megállapításra, s nem utolsó sorban az is, hogy a büntetőeljárás ügyfelem feljelentése nyomán indult meg. Az ugyanis már meglehetősen magas szintű konspirációra utalna, ha azt feltételeznénk, hogy a kamu feljelentés is a gépjármű eltüntetésére irányuló színjáték része volt, a vádlottak ilyen jellegű összejátszására a vádirat sem utal. Ha viszont a bérleti szerződések színlelt volta a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján kétséget kizáró módon nem állapítható meg, sőt, - legalábbis védencem vonatkozásában - sokkal inkább ennek ellenkezőjére lehet következtetni, akkor a tisztelt bíróságnak abból kell kiindulnia, hogy védencem valós szerződési akarata megfelelt a szerződésben foglaltaknak. Ez pedig nem jelent mást, mint azt, hogy védencem tényleges szerződési akarata arra irányult, hogy a gépjárművet a szerződésben foglalt időtartamra, a szerződésben foglalt bérleti díj ellenében, a kölcsön további törlesztése érdekében bérbe adja. Ebből kifolyólag vitán felül áll, hogy a követelés fedezetének elvonására irányuló egyenes szándék védencem esetében nem állapítható meg. Amennyiben a szerződés – védencem ügyleti akaratának megfelelően – teljesedésbe megy – semmiféle elvonás és semmiféle kielégítés-meghiúsulás nem valósul meg, hiszen egyrészt védencem a törlesztőrészlet összegében megállapított bérleti díjból fizette volna a hitelt, másrészt pedig a gépjárművet a bérleti idő lejártával visszakapta volna. Megállapítható tehát – és ezt nagyon lényeges körülménynek tekintem – hogy ha a bérleti szerződések a tartalmuknak és védencem ügyleti akaratának megfelelően teljesedésbe mentek volna, ez a büntetőügy nem is lenne.

 

Ezek után már csak az a kérdés marad, hogy védencem vonatkozásában megállapítható-e az eshetőleges szándék, vagyis az, hogy a bérleti jogviszony általa nem kívánt eredményébe, az autója eltűnésébe, s ezáltal a dologi biztosíték érvényesítésének meghiúsulásába belenyugodott. Az, hogy a bérleti szerződések végül a fedezet elvonását eredményezték, egyedül és kizárólag arra vezethető vissza, hogy a bérbevevők a bérleti szerződéseket megszegték és az autót nem adták vissza védencemnek. Álláspontom szerint azonban a szerződéskötés során jóhiszeműen eljáró fél semmilyen módon nem tehető felelőssé a szerződő partnerei által elkövetett szerződésszegés következményeiért, ez ugyanis a magánjogi szerződésekre épülő piacgazdaság alapját képező, a pacta sunt servanda elvén alapuló azon alapelv halálát eredményezné, hogy a szerződő fél alappal és joggal bízhat abban, hogy a vele szerződést kötő felek a szerződést az abban foglaltaknak megfelelően teljesíteni fogják. A szerződés kötelem, a kötelem pedig nem más, mint kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás teljesítésének követelésére. Egy jóhiszeműen szerződést kötő fél semmilyen módon nem viselheti a szerződő partnerek szerződésszegő magatartásának büntetőjogi konzekvenciáit, ő csak a saját szerződésszegő magatartásának büntetőjogilag releváns eredményeiért tehető felelőssé.

 

A vádirat hivatkozik az Általános Szerződési Feltételek 11. pontjára, mely – többek között - kizárja az adós azon lehetőségét is, hogy a kölcsönből finanszírozott gépjárművet a finanszírozó bank írásbeli engedélye nélkül bérbe adja. Hangsúlyozni szeretném, hogy az Általános Szerződési Feltételek tartalma a cselekmény büntetőjogi megítélése és a fogyasztó büntetőjogi felelőssége szempontjából teljességgel irreleváns, másként fogalmazva, védencem bűnössége szempontjából az égvilágon semmi jelentősége nincs annak, hogy mi szerepel a bank által egyoldalúan meghatározott Általános Szerződési Feltételek között. Annak és csakis annak van jelentősége, hogy védencem cselekménye a Btk. értelmében miként minősül. Egy bank által egyoldalúan megfogalmazott általános szerződési feltétel valamely cselekményt büntetőjogi értelemben nem tehet tényállásszerűvé. Megjegyzem, ha ez így lenne, vagyis ha a pénzügyi intézmények által alkalmazott általános szerződési feltételeknek büntetőjogi relevanciája lenne, az manapság aligha lenne hasznos a magyar bankszektor vezetőinek...

 

Végül, még ha védencem büntetőjogi felelőssége megállapítható is lenne, büntethetőségét a Btk. 20.§ (2) bekezdése kizárja. Védencemnek ugyanis alapos oka volt azt hinni, hogy az a magatartása, hogy a bankkal szemben fennálló, szerződésben vállalt kötelezettségei teljesítése érdekében, személyes áldozatot vállalva, lemond a tulajdonát képező gépjármű használatáról, nem veszélyes a társadalomra. Ebben az esetben ugyanis a szerződés fennmaradt volna és elkerülhetők lettek volna a szerződés felmondásából eredő károk. Védencemnek egész egyszerűen azért volt alapos oka azt hinni, hogy ez a cselekménye nem veszélyes a társadalomra, mert minden józanul gondolkozó, egészséges jogérzékkel és normális értékrenddel megáldott ember úgy gondolkozott volna, mint ő, vagyis, hogy jobb, ha bérbe adom az autót és a bérleti díjból fizetem az adósságomat, mint hogy ha bedöntöm a hitelt. Ezen túl, tekintettel arra, hogy az ügyletkötésnél eljárt képviselő annak tudatában, hogy védencemnek a fogyatékossága miatt nehezen megy az olvasás, nem tartotta fontosnak, hogy a tulajdonjogának lényeges korlátozását jelentő, a bérbe adást megtiltó általános szerződési feltételre felhívja az ügyfél figyelmét, álláspontom szerint védencem javára még a Btk. 20. § (1) bekezdésében foglalt, ténybeli tévedés esete is megállapítható, mivel a szerződéskötés előzőekben részletezett körülményeire tekintettel alappal feltehető, hogy – miként ő maga a tisztelt bíróság előtt elmondta - valóban nem tudott arról, hogy nem adhatja bérbe az autóját. A szerződés megkötésekor a bank által elkövetett jogsértés és felróható magatartás kockázatát ugyanis a banknak, nem pedig a fogyasztónak kell viselnie. Védencem a 2014. július 02-án megtartott tárgyaláson maga is úgy nyilatkozott, hogy nem tudta, hogy az autót nem lehetett volna bérbe adni.

 

A második bérbeadás vonatkozásában pedig a Btk. 19.§-ában foglalt büntethetőséget kizáró ok is fennáll, mert a körülmények alapján biztosra vehető, hogy védencem azzal a szándékkal utazott fel Budapestre, hogy ismét birtokba vegye az autóját és csupán a szerződéskötésnél jelen lévő személyek fenyegető magatartása miatt változtatott ezen szándékán, és írta alá a második bérleti szerződést.

 

Tisztelt bíróság!

 

Végül tegyük fel a kérdést: milyen következtetés vonható le a jelen eljárásból? Lényegében véve az, hogy a nyomozó hatóság és a vádhatóság szerint nem veszélyes a társadalomra és nem minősül bűncselekménynek annak az adósnak a magatartása, aki nem teljesíti szerződésben vállalt kötelezettségeit, megpróbálja vagyonát családtagjaira íratva, vagy egyéb módon eltüntetni, esetleg csapot-papot hátrahagyva külföldre távozik, és hagyja, hogy a hitelező hosszú és költséges pereskedés révén próbáljon meg követelése egy részéhez hozzájutni. Ezzel szemben a nyomozó hatóság és a vádhatóság szerint társadalomra veszélyes és bűncselekménynek minősül annak az adósnak a magatartása, aki személyes áldozatot vállalva próbál a - vele szemben mellesleg több szempontból tisztességtelenül eljárt - hitelezővel szemben fennálló kötelezettségeinek eleget tenni. Ha védencem az első megoldást választja, és hagyja bedőlni a hitelt, akkor most nem állna itt vádlottként a tisztelt bíróság előtt, hanem egy polgári per alperese lenne, véleményem szerint meglehetősen jó esélyekkel. Ő azonban az autó bérbeadása révén megpróbálta továbbra is fizetni a részleteket, így nem alperes, hanem vádlott lett belőle.

 

Védencem annak idején azért fordult a rendőrséghez, hogy visszakapja jogos tulajdonát. Ahogy ő fogalmazott a tárgyaláson: bízott a rendőrségben. Nos, az autó nincs meg, ellenben védencem hitelsértés vádjával itt áll a tisztelt bíróság előtt. Ha ironikus szeretnék lenni, azt mondanám: ez is valami, a kis eredmény is eredmény... Védencem az autóját a mai napig nem kapta vissza, viszont alkalma nyílt megtudni, hogy vannak helyzetek, amikor a saját tulajdonnal való rendelkezés büntetőeljárást eredményez.

 

Az előzőekből következően természetesen arra teszek indítványt a tisztelt bíróságnak, hogy védencemet az ellene emelt vád alól – bűncselekmény hiányában – mentse fel. Kérem a tisztelt bíróságot, hogy ítéletében tegye egyértelművé, hogy társadalomra veszélyesség és szándékosság hiányában nem követi el a hitelsértést, illetve a tartozás fedezetének elvonását az, aki azon célból adja bérbe a kölcsön fedezeteként szolgáló gépjárművet, hogy a bérleti díjból fizesse a kölcsön törlesztőrészleteit, ám a bérbevevők szerződésszegése folytán a gépjárművet a bérlet időtartamának lejártakor nem kapja vissza. Ezen túl, miként az előzőekben kifejtettem, védencem vonatkozásában fennállnak a Btk. 19. és 20. §-ában foglalt büntethetőséget kizáró okok is.

 

Tekintettel arra, hogy védencem csak és kizárólag a felmentő ítéletet fogadja el, az enyhítő körülményekre nem térek ki.

Amennyiben deviza alapú kölcsönszerződésével kapcsolatban szeretne konzultálni velem, vegye fel velem a kapcsolatot itt!

Regisztráljon honlapomra! 

Évi 3.000,- Ft használati díj megfizetése ellenében - a Felhasználási Feltételekben foglaltak szerint - egy éven át korlátlan hozzáférést kap a honlap díjköteles tartalmi elemeihez is, így - egyebek mellett - elolvashatja a deviza alapú kölcsönszerződésekkel összefüggő jogi problémákról írt tanulmányaimat, valamint a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos ügyeimben született anonimizált bírósági határozatokat is.

A regisztráció édekében töltse ki az alábbi regisztrációs űrlapot!