Foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétsége

Ezt a védőbeszédet az elsőfokú bíróság előtt mondtam el I.r. vádlott kirendelt védőjeként. A Járásbíróság védencemet bűnösnek találta fogalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétségében és egy év, két év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Az ítélettel szemben védencem felmentése érdekében fellebbezést jelentettem be.

 

 

Tisztelt Járásbíróság!

 

A vádhatóság által a védencem terhére rótt bűncselekményt az követi el, aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, illetve – a vád tárgyát képező minősített eset vonatkozásában – aki halált okoz.

 

Ebből következően védencem büntetőjogi felelőssége megállapításának az a szükséges feltétele, hogy kétséget kizáró bizonyossággal megállapíthatóan megszegte a vádiratban írt foglalkozási szabályokat, vagy legalább azok valamelyikét, és e szabályszegések – vagy azok valamelyike – vagy közvetlen balesetveszélyt idéztek elő (alapeset), vagy pedig a bekövetkezett halálos eredménnyel okozati összefüggésben állnak (minősített eset). A joggyakorlat értelmében közvetlen veszély akkor valósul meg, amikor az élet, testi épség vagy az egészség sérelmének a helyzetre és a személyre konkretizált reális lehetősége jelentkezik (BH.2021.306).

 

Az nem képezi vita tárgyát, hogy védencem a motoros fűrésszel végzett hajkos fadöntésre vonatkozó foglalkozási szabályok hatálya alatt állt a vádirat szerinti magatartás tanúsításakor.

 

A vádhatóság összesen két foglalkozási szabály megszegését rója fel védencemnek. Ezek közül az első az Erdészeti Biztonsági Szabályzat (a továbbiakban: EBSZ.) 3.2.10. pontja, vagyis a hajkvágás és a döntővágás nem előírásszerű elvégzése, a második pedig az EBSZ. 3.2.14. pontja, vagyis a döntővágást megelőző meggyőződési és ellenőrzési kötelezettség elmulasztása. Mindenek előtt fontosnak tartom már most kiemelni, hogy ezek közül csak az első minősül szakkérdésnek, a második ezzel szemben tisztán ténykérdés, amivel kapcsolatban a rendelkezésre álló bizonyítékok összevetése és együttes értékelése alapján kell döntést hozni, s mely kérdés tekintetében a szakértők nem kompetensek. Azt a ténykérdést ugyanis, hogy a döntővágás megkezdése előtt védencem meggyőződött-e arról, hogy a döntésre kerülő fa kétszeres magasságának megfelelő sugarú veszélyeztetett területen rajta, és az EBSZ 3.2.3. pontjában meghatározott személyeken kívül senki nem tartózkodik, illetve a jogosan ott lévők az EBSZ 3.2.4. és 3.2.6. pontjában meghatározott biztonsági területen tartózkodnak-e, nyilvánvalóan nem lehet erdészeti, vagy munkavédelmi szakértői módszerekkel eldönteni, ezért kifejezetten visszásnak és aggályosnak tartom, hogy a szakértők ebben a ténykérdésben is állást foglaltak. Véleményem szerint a nyomozó hatóság alapvetően téves és hibás módon terjesztette ki ezen ténykérdésre a szakértői bizonyítást.

 

Az ügyészség tehát először is azt rója fel védencemnek, hogy a döntővágást előkészítő, ún. hajkvágás, valamint a döntővágás kivitelezése során nem az erre vonatkozó foglalkozási szabályok, vagyis a vágás méretbeli paramétereit rögzítő technológiai utasítások betartásával járt el. A hajkos döntés technológiai követelményeit az EBSZ. 3.2.10. pontja tartalmazza. Azt a szakkérdést, hogy a védencem által elvégzett vágási művelet ezen technológiai követelményeknek megfelelt-e, a szakértőknek kellett eldönteniük egyrészt a visszamaradt vágási tuskó, másrészt pedig a kivágott vágási ék, a hajk szakértői vizsgálata alapján. Csakhogy, tisztelt Bíróság, ez, vagyis a szakértői vizsgálat a visszamaradt tuskó vonatkozásában nem történt meg! Sőt: nem, hogy a szakértők nem vizsgálták meg a visszamaradt tuskót, hanem még a helyszíni szemle során sem kerültek rögzítésre a törési lépcső és a törési léc méretei. Ebből következően a törési lépcső és a törési léc egzakt módon nem volt meghatározható, s – miként X szakvéleménye második kiegészítésének 10. oldalán egyértelműen leírja - ezen értékekre ebből következően csak következtetni lehetett, illetve csak becsléssel lehetett élni. A tárgyaláson ugyancsak azt nyilatkozta, hogy – idézem - „Nem voltam kint a helyszínen, a helyszíni szemle során készített fotók alapján, és az eljáró munkavédelmi hatóság anyagából készítettem a véleményt.” Továbbá: „A számszerű adatokat, melyeket a szakértői véleményemben rögzítettem, azt a helyszíni szemlén rögzített adatokra alapoztam, a fényképfelvételeken rögzített méretek átkonvertálásával oldottam meg és számítottam ki, tól-ig határokat adtam meg, mert fizikai képtelenség pontos értékeket kiszámolni ezekből az adatokból. Fényképfelvételekről dolgoztam, a méretmegállapítás nem biztos, ezért vannak tól-ig határok. A fotó alapján lehetetlenség megállapítani, hogy pontosan mekkora volt a törési lépcső. A törési léc méretét is a fényképek alapján állapítottam meg.” (38. sz. jkv., 19.o., alulról a 2.bek. és 26.o., 5.-7.bek.) Azt ugyanakkor elismerte a szakértő, hogy volt törési lépcső. (39.sz. Jkv., 22.o., 3.bek.) Y szakértő a törési léc és a törési lépcső méreteit szintén csak a fényképfelvételek alapján határozta meg, és ezt a tényt kifejezetten elismerte a tárgyaláson is (38.sz. jkv., 24.o., 1.bek.). A törési léc és a törési lépcső méreteivel kapcsolatos szakértői megállapításokat ezért álláspontom szerint erős fenntartásokkal kell kezelni. Ami a hajkvágás mélységét illeti, azt X szakértő 19-22 cm-ben, Y szakértő 13 cm-ben határozta meg, az előírt érték pedig 6-15 cm. Y szakértő a hajkvágás mélységi méretét szakvéleményében megfelelőnek minősítette (lsd. 4. oldal). A hajk szöge ugyanakkor mindkét szakértő szerint elmaradt az előírt minimum 40 foktól, körülbelül 26 és 32 fok közé esett. Z (II.r. vádlott által megbízott szakértő) ugyanakkor a következőképpen nyilatkozott a tárgyaláson: „Az Erdészeti Biztonsági Szabályzat egzakt módon leszabályozza, hogy egy fát hogyan kell dönteni. Jelen esetben a hajkalap, a hajk kialakítása megfelelt a szabályzatnak, és a döntő vágás is, sőt a törési léc beszakadása is igazolta, hogy hagyott az illető törési lécet...A hajk mérete megfelelő volt, az átmérőhöz viszonyítva egyharmadon belül volt.” (38. sz. jkv., 13.o., 6. bek. és 15.o., 3.bek.) W munkavédelmi felügyelő a tárgyaláson akképp nyilatkozott, hogy – idézem -: „A döntéssel kapcsolatos szabályszegést nem állapítottunk meg.” (38. sz. jkv., 7.o.).

 

Mindazonáltal, még ha védencem nem is a technológiai előírásoknak mindenben megfelelően végezte el a hajkos döntést (mert például a hajk szöge nem érte el az előírt 40 fokot), ezen szabályszegése két okból sem alapozhatja meg büntetőjogi felelősségét. Egyrészt azért nem, mert az eljárás során nem vált kétséget kizáró módon bizonyítottá, hogy védencem ezen szabályszegése – büntetőjogi értelemben - legalább gondatlan magatartásnak minősül, másrészt pedig ez a szabályszegés önmagában véve sem közvetlen veszélyhelyzetet nem idézett elő, sem pedig testi sértést nem okozott.

 

Szükségesnek tartom kiemelni, hogy a foglalkozási szabályszegés puszta ténye önmagában véve nem elegendő a büntetőjogi felelősség megállapításához a vád tárgyául szolgáló bűncselekmény vonatkozásában; ehhez ugyanis az is szükséges, hogy a szabályszegés vonatkozásában legalább az elkövető hanyagsága kétséget kizáró módon bizonyított legyen. A foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatti büntetőjogi felelősség ugyanis csak abban az esetben állapítható meg, ha az elkövető azon foglalkozási szabályt, melynek hatálya alatt állt, szándékosan, vagy gondatlanságból szegte meg. A gondatlanság enyhébb alakzata, vagyis a hanyag gondatlanság esetén az elkövető azért nem látja előre magatartásának lehetséges következményeit, mert a tőle elvárható körültekintést elmulasztja. A hajkos döntés és ennek során a döntési ék nem teljes mértékben előírásszerű elkészítése azonban nem feltétlenül szándékos, vagy gondatlan magatartás eredménye, nem feltétlenül a körültekintés elmulasztásából ered, hanem lehet pusztán gyakorlatlanság, vagy ügyetlenség eredménye is. A döntési ék méreteit, paramétereit a kellő gyakorlottsággal, rutinnal, szemmértékkel, ügyességgel nem rendelkező munkavállaló abban az esetben is elhibázhatja, ha egyébként a tőle elvárható legnagyobb mértékű odafigyeléssel,, gondossággal, körültekintéssel járt el.. Gondolom, senki nem vonja kétségbe, hogy egy motoros láncfűrésszel görnyedt testhelyzetben még a legnagyobb mértékű odafigyelés és körültekintés mellett sem könnyű cm-ben meghatározott méreteket, vagy szögét szemmérték alapján eltalálni. A tévedés ebben az esetben nem feltétlenül hanyagság eredménye.

 

A jelentős mértékű szakmabeli, technológiai jártasságot, ügyességet megkövetelő művelet – mint amilyen a motoros fűrésszel történő hajkos döntés – során elkövetett, méretbeli eltérésből adódó foglalkozási szabályszegés esetén ezért fokozott körültekintéssel kell vizsgálni, hogy a hiba az elkövető gondatlanságára vezethető-e vissza, vagy ellenkezőleg: olyan szakmai, munkavégzési hibáról van szó, melyet az elkövető anélkül követett el, hogy hanyagul járt volna el. Minél nagyobb szakmabeli jártasságot, gyakorlottságot és ügyességet igénylő munkavégzési műveletről van szó, annál fokozottabban kell vizsgálni a gondatlanság megállapíthatóságát, hiszen annál inkább feltehető, hogy az gondatlan magatartás hiányában is elkövethető. Jelen esetben tehát az, hogy védencem adott esetben nem az előírt szögben és mélységben vágta ki esetleg a hajkot, önagában véve nem eredményezheti büntetőjogi felelősségének megállapítását. Ez csak akkor lenne lehetséges, ha kétséget kizáró bizonyossággal megállapíthatóan azért nem az előírt szögben és mélységben vágta ki a hajkot, mert hanyagul végezte el a hajkvágást, vagyis ennek során nem a tőle elvérható körültekintéssel járt el. Márpedig, ezt semmilyen bizonyíték nem támasztja alá.

 

A másik ok, ami miatt védencem büntetőjogi felelőssége a hajkos döntés során esetlegesen elkövetett méretbeli eltérések, vagyis technológiai hibák miatt nem állapítható meg, az, hogy ez a foglalkozási szabályszegés – amennyiben megtörtént - önmagában véve kétséget kizáró módon sem közvetlen absztrakt veszélyhelyzetet nem idézett elő, sem pedig testi sértést nem okozott.

 

A szakértői nyilatkozatok alapján a hajkos döntés technológiai paraméterei elvileg a munkafolyamat két eredményére lehetnek befolyással: a fa dőlési irányára és a dőlési sebességére.

 

Ami ezek közül az elsőt illeti, a szakértői vélemények alapján aggálytalanul megállapítható, hogy ez az állítólagos szabályszegés a fa dőlési irányát az irányított, húzott döntés miatt lényegesem nem befolyásolhatta. Ezt a tényt X szakértő kifejezetten és egyértelműen rögzítette szakvéleménye második kiegészítésének 20. oldalán, a 10. kérdésre adott válaszában. Idézem: „A vizsgálati anyagokban rögzítettekre figyelemmel a gyanúsítottak által, a fentiekben megnevezett szakmai szabályszegéseik nem voltak kihatással a munkabalesetet előidéző fa dőlési irányára, ebből adódóan nem idézték elő a kidöntött fa tervezett döntési irányától eltérő irányba történő dőlését, amit egyértelműen bizonyítanak a helyszíni szemlén készült fényképfelvételek közül a 15. és a 19. számúak oly módon, hogy az azokon jól látható vágásnyomokból adódó tervezett döntési iránytól a valós irány jelentéktelen mértékben tér el, amit előidézhetett az LKT80 típusú csuklós erdészeti közelítőgéppel történő csörlőzés hatása.” Y szakértő szintén azt rögzítette szakvéleményében, hogy – idézem - „...nem tudom kétséget kizáróan megállapítani, hogy a fa dőlési iránya nem a tervezett volt.” (Lsd. szakvélemény, 18. oldal, V/2.16. pont), a tárgyaláson pedig úgy nyilatkozott, hogy – idézem - „Mivel volt géppel történő húzatás, a fa oda dőlt, ahova akarták.”, illetve „...ha húzatás van, akkor a fa dőlése nem nagyon tud eltérni attól az iránytól.” (38. sz. jkv., 23.o., 7.bek, illetve 23.o., alulról a 3. bek.) Z, II.r. vádlott által megbízott szakértő szintén azt állapította meg, hogy – idézem - „A cél az volt, hogy a fa az erdő felé dőljön, és az erdő felé is dőlt.” (38. sz. jkv., 15.o., 4.bek.) A szakértői megállapítások alapján bizonyított tényként fogadható tehát el, hogy a hajkos döntés során elkövetett esetleges foglalkozási szabályszegések a fa dőlési irányára lényeges hatással nem voltak, következésképpen ezek a szabályszegések a dőlési irány megváltoztatása révén bizonyosan nem eredményeztek sem közvetlen absztrakt veszélyhelyzetet, sem pedig testi sértést, és nem állhattak okozati összefüggésben a bekövetkezett és a tényállásban értékelt eredménnyel, hiszen a fa dőlési iránya az állított szabályszegések hiányában is ugyanaz lett volna.

 

A következő felteendő és megválaszolandó kérdés, hogy ezek az esetleges foglalkozási szabályszegések idézhettek-e elő közvetlen veszélyhelyzetet, illetve állhattak-e okozati összefüggésben a bekövetkezett eredménnyel a fa dőlési sebességére gyakorolt hatásuk folytán. Ezzel kapcsolatban X szakértő a következőképpen nyilatkozott a tárgyaláson: „Nem tudom megmondani, hogy a nem megfelelő törési léc a dőlés idejét mennyire befolyásolja, ez nem mért adat, a fától is függ.” (38. sz. jkv., 21.o., 4.bek.) A szakértő tehát nem tudta ezt megmondani. Ha pedig még a szakértő sem tudta ezt megállapítani, akkor nyilvánvalóan nem tekinthető kétséget kizáró módon bizonyítottnak, hogy a védencem által a hajkos döntés kivitelezése során állítólagosan elkövetett technológiai hibák olyan mértékű hatást gyakoroltak a fa dőlési sebességére, hogy ez a sebességnövekedés közvetlen veszélyhelyzetet idézett elő. Sőt, X szakértő akképp nyilatkozott ezzel kapcsolatban, hogy az általa észlelt vágási szabálytalanságok kifejezetten csökkentő hatást gyakoroltak a a dőlési sebességére. Idézem: „A tuskón látható, hogy egy részen öt-hat cm-es részen átszakadt a törési léc, ahol szélesebbre hagyta, ott megcsavarodhatott a fa, ami szintén sebességcsökkentő tényező.” (38. sz. jkv., 21.o., 6.bek.). Tehát még egyszer, tisztelt Bíróság: a szakértő ezeket az állítólagos szabályszegéseket nem sebességnövelő, hanem éppen ellenkezőleg: sebességcsökkentő hatásúnak minősített.

 

Végül szeretném ezzel kapcsolatban kiemelni, hogy Y szakértő egyértelművé tette a tárgyaláson, hogy a hajkvágás előírt technológiai paramétereinek be nem tartása nem áll okozati összefüggésben a bekövetkezett balesettel: „Mivel volt géppel történő húzatás, a fa oda dőlt, ahova akarták, a baleset azért következett be, mert valaki ott tartózkodott, ahol nem tartózkodhatott volna.” (38. sz. jkv., 23.o., 7. bek.)

 

Összefoglalva az eddigieket: a védencem által a hajkos döntés kivitelezése során állítólagosan elkövetett technológiai hibák, mint foglalkozási szabályszegések két okból sem képezhetik alapját a büntetőjogi felelőssége megállapításának. Egyrészt azért nem, mert a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem tekinthető kétséget kizáró módon bizonyítottnak, hogy ezek a hibák gondatlan, hanyag munkavégzés eredményei, másrészt pedig ezek a hibák nem gyakoroltak érdemi hatást sem a fa dőlési irányára, sem pedig a dőlési sebességére, következésképpen még elkövetésük esetén sem voltak alkalmasak közvetlen veszélyhelyzet előidézésére, és ennek folytán nem állhatnak okozati összefüggésben a bekövetkezett eredménnyel. A szakértők egybehangzó állítása szerint a fa akkor is ugyanabba az irányba dőlt volna, ha védencem nem követi el a terhére rótt, állítólagos szabályszegéseket, az a kérdés pedig, hogy ezen állítólagos szabályszegések gyakoroltak-e, és ha igen, milyen irányú és mértékű hatást gyakoroltak a fa dőlési sebességére, az eljárás során feltáratlan maradt. Miként a Kúria is kiemelte a BH.2021.306. számon közzétett döntésének 101. pontjában „Vizsgálni kell, hogy amiért felel, annak elmulasztásából következik-e a közvetlen veszély, illetve a sérelem.”

 

És most térjünk rá a védencemnek felrótt másik foglalkozási szabályszegésre, nevezetesen az előzetes, vagyis a döntővágás megkezdését megelőzően teljesítendő ellenőrzési és meggyőződési kötelezettség elmulasztására a veszélyeztetett területen tartózkodás tekintetében.

 

Ezzel kapcsolatban a vádhatóság azt rója fel védencemnek, hogy – az EBSZ. 3.2.14. pontját megszegve – úgy kezdte meg a döntő vágást, hogy nem győződött meg róla, hogy a döntésre kerülő fa kétszeres magasságának megfelelő sugarú veszélyeztetett területen rajta, és a 3.2.3. pontban meghatározott személyeken kívül senki nem tartózkodik, illetve, hogy hogy a jogosan ott lévők a 3.2.4. és 3.2.6. pontban meghatározott biztonsági területen tartózkodjanak.

 

Ezzel kapcsolatban mindenek előtt három nagyon lényeges tényt szeretnék rögzíteni. Az első, hogy a sértett az EBSZ 3.2.3. pontja értelmében jogszerűen tartózkodhatott a döntésre kerülő fa kétszeres magasságának megfelelő sugarú körön belül, az EBSZ 3.2.4. pontja szerinti biztonsági területen. Y szakértő és Z, II.r. vádlott által megbízott szakértő is megerősítette a tárgyaláson, hogy nem ellentétes az Erdészeti Biztonsági Szabályzattal az, hogy irányítót alkalmaztak, illetve, hogy hárman tartózkodtak a területem (38. sz. jkv., 24.o., 4.bek, illetve 14. o., 10. bek.). Y szakértő kijelentette, hogy ha védencem odaállította maga mellé a döntősegédként közreműködő sértettet, akkor a szabályzatnak megfelelően járt el, illetve, hogy – idézem -: „Ha hárman tartózkodtak a területen, az nem sértette az Erdészeti Biztonsági Szabályzat előírásait” (38. sz. jkv., 22-26.o.).

 

A másik lényeges rögzítendő tény, hogy a meggyőződési kötelezettségnek a fa döntésének megkezdésekor, vagyis a döntővágás megkezdésekor kell eleget tenni. Ez a kötelezettség a döntővágás végrehajtása közben azonban már nem terheli az azt végző személyt. Ahogy Z, II.r. vádlott által megbízott szakértő is megerősítette a tárgyaláson – idézem - „Miután a döntést végző megkezdi a fa döntővágását, nem tudja figyelni, hogy ki hova szalad, a feje nagyjából 60 cm-re van a talajszinttől, a térlátása kicsi, akkor tekint fel először, amikor megindul a fa. A korona dőléséből látja, hogy merre kell eltávolodnia a tuskótól. Neki a fa döntésére kell figyelnie, a gépesnek meg arra kell figyelnie, hogy feszül-e a kötél. Amennyiben a sértett döntősegéd volt, akkor ott kellett volna állnia az I.r. vádlott mellett, tőle egy kissé távolabb, hogy őt is, és a gépkezelő személyt is lássa.” (38. sz. jkv., 14. o., 11 – 12. bek.) Ugyanígy nyilatkozott a tárgyaláson X szakértő is. Idézem: „Nem vitatom azt, hogy a döntővágás megkezdése után a motorfűrész kezelő már semmit nem tud tenni, legfeljebb kiabálni, hogy húzódjon le.” (38. sz. jkv., 20.o., 4.bek.) Y szakértő is úgy foglalt állást, hogy az ellenőrzési és meggyőződési kötelezettség a döntővágás megkezdését megelőzően terheli a döntést végző munkavállalót: „Az a személy, aki a döntést végzi, miután beindítja a fűrészt, már nem sok mindent tud tenni abban az egy-másfél percben, ami a döntésig eltelik. Mindenkinek tudnia kell, hogy a vágási területre bemenni nem szabad..” (38.sz. Jkv., 22.o., 11.bek.). AZ EBSZ. 3.2.14. pontjára és a szakértői nyilatkozatokra tekintettel tényként rögzíthetjük tehát, hogy az ellenőrzési kötelezettség a döntővágás megkezdését megelőzően terhelte védencemet, ezt követően azonban már nem. Ez nagyon lényeges elem.

 

Végül a harmadik lényeges rögzítendő tény, hogy a döntővágás időszükséglete körülbelül egy perc volt. Ebben a tekintetben védencem és a szakértők nyilatkozatai megegyeztek egymással. Ezt a tényt megerősítette Z, II.r. vádlott által megbízott szakértő (lsd. 38. sz. jkv., 15. o., 1. bek.) és X szakértő is a tárgyaláson. Utóbbi a következőképpen nyilatkozott „A fának a döntővágása 1 percet vehetett igénybe, pontos időtartamot nem tudok mondani, függ attól, hogy a fűrész milyen gyorsan tud haladni benne, és függ a műszaki paraméterektől is” (38.sz. jkv., 26.o., 4.bek.). Z, II.r. vádlott által megbízott szakértő ezzel kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette a tárgyaláson: „A döntővágás is legalább egy percet vesz igénybe...Legalább egy perc az az időszak, amikor az I.r. vádlottnak csak a döntővágásra kellett figyelnie, semmilyen figyelési vagy ellenőrzési kötelezettség nem terhelhette. Egy perc alatt a sértett nagyon könnyen odaérhetett ahhoz a részhez, ahol a fa elsodorta.” (38. sz. jkv., 15. o., 2. bek.) Y szakértő hasonló nyilatkozatot tett: „Az a személy, aki a döntést végzi, miután beindítja a fűrészt, már nem sok mindent tud tenni abban az egy-másfél percben, ami a döntésig eltelik. Mindenkinek tudnia kell, hogy a vágási területre bemenni nem szabad.” (lsd. 38. sz. jkv., 22. o., utolsó és utolsó előtti bek.)

 

Tényként rögzíthető tehát, hogy a balesetet közvetlenül megelőző körülbelül egy percig terjedő időintervallumban védencemet már nem terhelte az ellenőrzési és meggyőződési kötelezettség a veszélyeztetett területen tartózkodás tekintetében.

 

Azt, hogy védencem a döntővágás megkezdését megelőzően meggyőződött-e arról, hogy a veszélyeztetett területen senki sem tartózkodik, nyilvánvalóan egyetlen egy ember tudja csupán: védencem. Ő azt állítja, hogy eleget tett ennek a kötelezettségének. Mindenki más rajta kívül legfeljebb csak következtethet erre, mégpedig – a büntetőeljárás alkotmányos alapelveinek megfelelően - kétséget kizáró módon bizonyított tényekből kiindulva. A kérdés tehát – figyelembe véve védencem védekezését - az, hogy a kétséget kizáró módon bizonyítottnak tekinthető tények alapján kétséget kizáró módon levonható-e az a következtetés, hogy védencem a döntővágást megkezdését megelőzően nem tett eleget a szóban forgó kötelezettségének. A válasz pedig erre a kérdésre egyértelműen: nem. Nincs ugyanis, tisztelt Bíróság, egyetlen egy olyan kétséget kizáró módon bizonyított tény,sem, melyből kétséget kizáró bizonyossággal le lehetne vonni ezt a következtetést.

 

Ezen állítólagos foglalkozási szabályszegéssel összefüggésben a védencem büntetőjogi felelősségével kapcsolatos döntés érdekében tehát a következő egyszerű eldöntendő kérdést kell feltenni: „Kizárható-e kétséget kizáró bizonyossággal a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, hogy védencem – miként állítja - a döntővágás megkezdése előtt eleget tett az ellenőrzési és meggyőződési kötelezettségének a veszélyeztetett területen tartózkodás tekintetében, ennek eredményeképpen megállapította, hogy a sértett mellette, az EBSZ 3.2.4. pontja szerinti biztonsági területen tartózkodik, a veszélyeztetett területen senki sem tartózkodik, s a sértett ezen területre azon egy perc alatt ment be, amikor védencem már a döntővágást végezte?” Védencem büntetőjogi felelőssége ezen állítólagos foglalkozási szabályszegés vonatkozásában csak akkor állapítható meg, ha erre a kérdésre a bizonyítékok alapján kétséget kizáró bizonyossággal igennel lehet felelni, Márpedig, nem ez a helyzet.

 

Az ezen alapvető kérdés vizsgálata során felteendő és megválaszolandó legelső kérdés az, hogy megvalósulhatott-e a baleset úgy, ahogy védencem állítja, vagyis, hogy a döntővágás megkezdésekor a sértett közvetlenül mellette, az EBSZ. 3.2.4. pontja szerinti biztonsági területen tartózkodott, s a döntővágás ideje alatt ment be a veszélyeztetett területre. Erre a kérdésre igen a válasz.

 

Tényként rögzíthető és a vádirat is azt tartalmazza, hogy a sértett 15 m-re volt a kivágott fától, amikor megtörtént a baleset (2. oldal, 3. bekezdés). Mi következik ebből? Nem más következik, tisztelt bíróság, mint hogy akár védencem mellett, az EBSZ. 3.2.4. pontja szerinti biztonsági területen tartózkodott a sértett a döntővágás megkezdésekor – miként a vádlottak a bírósági eljárás során tett vallomásukban állították -, akár pedig a fa törzshosszúsága kétszeresének megfelelő sugarú körön kívül – miként a nyomozás során tett vallomásaikban állították -, elindulhatott akkor is a veszélyeztetett területen kívülről a veszélyeztetett területre, amikor védencem már a döntővágást végezte és amikor már nem volt tőle elvárható, hogy a sértett mozgását szemmel tartsa.

 

Amennyiben ugyanis a sértett a fa melletti, az EBSZ. 3.2.4. pontja szerinti biztonsági területről indult el a baleset bekövetkezésének helye felé, akkor 15 métert, ha pedig kívülről, a fa kétszeres magasságának megfelelő, vagyis 41,2 méter sugarú veszélyeztetett területen túlról indult el, akkor körülbelül 26 métert kellett megtennie a baleset bekövetkeztéig. Ezen távolságok megtételének időszükséglete legfeljebb 15, illetve 26 másodperc, de mindenképpen kevesebb, mint egy perc. Ebből pedig egyenesen és egyértelműen következik, hogy bárhonnét is indult el a sértett, a mozgása indulhatott a veszélyeztetett területen kívülről akkor, amikor védencem már a döntővágást végezte és ellenőrzési kötelezettség nem terhelte.

 

A következő felteendő és megválaszolandó kérdés, hogy kizárják-e kétséget kizáró bizonyossággal a rendelkezésre álló bizonyítékok, hogy védencem védekezésének megfelelően, vagyis az előbb elmondottak szerint következett be a baleset. Erre a kérdésre pedig egyértelműen nem a válasz, ugyanis ilyen, ezt kizáró bizonyítékok nem állnak rendelkezésre. Nincs semmilyen védencem védekezésének megdöntésére alkalmas olyan bizonyíték, mely alapján kétséget kizáró módon lehetne következtetni a döntővágás megkezdését megelőző ellenőrzési és meggyőződési kötelezettség védencem általi megszegésére.

 

A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján tehát nem zárható ki kétséget kizáró bizonyossággal, hogy a balesethez kizárólag az vezetett, hogy a sértett a rá vonatkozó alapvető foglalkozási szabályokat, nevezetesen a munkavédelemről szóló törvény 60. § (1) bekezdés második mondat II. fordulatát, valamint a d) és e) pontját - miszerint a munkavállaló köteles a munkáját úgy végezni, hogy ez saját vagy más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, ennek érdekében köteles a munkaterületen fegyelmet tartani és a munkája biztonságos elvégzéséhez szükséges ismereteket a munkavégzés során alkalmazni -, valamint az EBSZ 3.2.5. pontját megszegve akkor lépett be – akár belülről, akár kívülről - a fa kétszeres magasságának megfelelő sugarú körön belüli veszélyeztetett területre, amikor védencem már megkezdte a fa döntését és őt ellenőrzési kötelezettség már nem terhelte és nem is terhelhette. A balesethez kizárólag a fakitermelő és láncfűrészkezelő szakképesítéssel rendelkező sértett ezen foglalkozási szabályszegései vezettek. A sértett ezen foglalkozási szabályszegéseit X szakvéleménye is rögzíti, miként azt is, hogy a sértettnek az EBSZ 3.2.5. pontjában foglaltak megszegésében megnyilvánuló foglalkozási szabályszegése közvetlen okozati összefüggésben áll a baleset bekövetkezésével és annak eredményével (34. o, 3. bek., illetve 45.- 46.o). Ugyanezen állítását megismételte a tárgyaláson is – idézem - „Az elhunyt személy mulasztását sem szabad elfelejteni, mert abba a zónába futott be, ahova nem mehetett volna.” (38. sz. jkv., 20.o., 3.bek.). Z, II.r. vádlott által megbízott szakértő a tárgyaláson kijelentette, hogy idézem -_ „Az elhunyt felelősségét elég nagymértékűnek tartom.” (38. sz. jkv., 13.o., 11. bek.). Amennyiben a sértett, mint döntősegéd a döntés végéig ott maradt volna, ahol a vádlottak szerint a döntés megkezdésekor tartózkodott, vagyis I.r. vádlott mellett, nem következett volna be a baleset.

 

Védencem büntetőjogi felelősségének megállapíthatósága szempontjából egyébként nincs jelentősége annak a kérdésnek, hogy a sértettnek a döntővágás ideje alatt védencem mellett, vagy a fa törzshosszúsága kétszeresének megfelelő sugarú körön kívül kellett volna tartózkodnia, mert az ebből a szempontból releváns kérdés – védencem védekezésére tekintettel - kizárólag az, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kétséget kizáró módon kizárható-e, hogy a sértett a döntővágás ideje alatt ment be a veszélyeztetett területre. Mindazonáltal, ezen kérdés tekintetében a többi munkavállaló nyilatkozata különös jelentőséggel bír. Márpedig mind A, mind pedig B a nyomozás során és a tárgyaláson is akként nyilatkozott hogy a sértett általában döntősegédként működött közre és I.r. vádlott mellett lett volna a helye (lsd. 14. sz. jkv, 17.o.-tól, illetve 24.o.-tól). C tanú is megerősítette, hogy az irányított döntés három munkavállaló munkáját tette szükségessé. Azt, hogy a sértett helye döntősegédként valóban I.r. vádlott mellett volt, a vádlottak és az idézett tanúk tárgyaláson tett vallomásain túl bizonyítja az is, hogy a sértettet hátulról érte az erőhatás, vagyis a fának háttal állt, amikor az ág eltalálta, illetve, hogy a sértett nem a másik két, darabolást végző munkavállaló mellé volt beosztva ezen utóbbi munkavállalók elmondása alapján. Mivel pedig a sértett mindössze 15 méterre volt a döntés helyétől, amikor a baleset bekövetkezett, s ezen távolság megtételéhez legfeljebb 15 másodpercre volt szüksége, lényegében véve kizárható, hogy nem akkor indult el, amikor védencem már a döntővágást végezte. Ha ugyanis akkor indult volna el, amikor védencem hozzákezdett ehhez a művelethez, akkor – feltéve, hogy nem áll meg valamiért – a döntővágás körülbelül egy perces időtartama alatt rég elhagyta volna a veszélyeztetett területet. Ennélfogva kijelenthető, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok nem hogy nem cáfolják, hanem sokkal inkább megerősítik védencem védekezését.

 

Szeretném végül kiemelni Y szakértő megállapítását, melyek – véleményem szerint – ténybelileg teljes mértékben helytállóak és melyek nagyon lényegesek az ügy szempontjából: „...a baleset azért következett be, mert valaki ott tartózkodott, ahol nem tartózkodhatott volna....ha a sértett a vágás közben szalad be, akkor a döntő nem tud mit tenni...A baleset bekövetkezésének elsődleges oka az volt, hogy a sértett személy a fa magasságának kétszeres távolságán belül tartózkodott. Azt, hogy hogyan került oda, nem tudjuk. Nem tudjuk, hogy I.r. vádlott mögül hogyan került a fa tövétől ellenkező irányban húsz méteres távolságba a sértett.” (38. sz. jkv., 23.o., 7.-8. bek., illetve 25.o., utolsó és 26.o. 1. bek.)

 

Így van, tisztelt Bíróság, valóban nem tudjuk. Nem tudjuk, hogy a sértett honnét, hogyan, mikor és miért került a baleset helyszínére, ahol a végzetes baleset érte. Ebből következően nem lehet teljes bizonyossággal kizárni, hogy a védencem mellől, a biztonsági zónából indulva a döntővágás ideje alatt ment oda, amikor védencemet már nem terhelte az ellenőrzési kötelezettség, vagyis – ahogy Y szakértő fogalmazott – a vágás közben szaladt be, amikor a döntő már nem tud mit tenni. Ilyen körülmények között pedig védencem büntetőjogi felelőssége – a terhére rótt foglalkozási szabályszegés bizonyítottságának hiánya okán – nem állapítható meg, mert az ellentétes lenne az in dubio pro reo elvével.

 

Míg tehát az első állítólagos szabályszegés vonatkozásában a gondatlanság és a tényállásban értékelt eredmény nem került bizonyításra, addig a második állítólagos szabályszegés vonatkozásában még a szabályszegés ténye sem. Ebből következően védencem büntetőjogi felelőssége – bizonyítottság hiányában - egyik állítólagos szabályszegésre tekintettel sem állapítható meg, következésképpen az ellene emelt vád alól fel kell menteni.