A deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos ügyek szempontjából is fontos jogkérdésben döntött a Kúria - véleményem szerint rosszul

Érdekes és némileg meglepő döntés látott napvilágot BH.2025.191. szám alatt a Bírósági Határozatok Gyűjteményében. Eszerint a kölcsöntartozás megfizetésére kötelező fizetési meghagyás jogereje nem zárja ki azt, hogy a kötelezett adós a jogosult hitelező ellen pert indítson a jogerős fizetési meghagyás alapját képező kölcsönszerződés létre nem jöttének és/vagy érvénytelenségének megállapítása, valamint a jogkövetkezmény levonása iránt. A Kúria szerint ugyanis - szemben a jogerős határozatot meghozott Fővárosi Törvényszékkel - ebben az esetben a jogazonosság hiányában nincs res iudicata (annak ellenére, hogy az adós az érvénytelenségi kifogását előadhatta volna a fizetési meghagyás alapján indult perben is).

A magam részéről én a Fővárosi Törvényszék jogértelmezésével értek egyet és magam is úgy gondolom, hogy ha az adós nem hivatkozott a szerződés létre nem jöttére és/vagy érvénytelenségére a kölcsönszerződésből eredő követelés megfizetésére irányuló fizetési meghagyásos eljárásban, akkor később, külön perben ezt már nem teheti meg. A Kúria jogi tévedése szerintem ott ragadható meg, hogy a kölcsönszerződésből eredő követelés iránti igénynek, mint érvényessített jognak szükségképpen feltételét képezi a szerződés létrejötte és érvényessége, melyek hiányára az adós hivatkozhat is a marasztalási igénnyel szemben. Nincs szó tehát az érvényesített jogok különbözőségéről, vagyis - a Kúria álláspontjávak szemben - fennáll a jogazonosság. Mindenesetre a devizahiteles ügyekben komoly karriert futhat be ez a határozat, mert az adósok erre hivatkozva megpróbálhatják "kilőni" a jogerős fizetési meghagyáson alapuló fizetési kötelezettségüket.

Határozatában ugyanakkor maga a Kúria is leszögezi, hogy a jogerős fizetési meghagyással ebírált jog - vagyis a kölcsönszerződésből eredő marasztalási igény - már nem tehető vitássá az adós által indított (érvénytelenségi) perben. Érdekes helyzet állhat tehát elő, ha a bíróság alaposnak ítéli az adós érvénytelenségi kifogását és levonja az érvénytelenség jogkövetkezményét: ebben az esetben lesz ugyanis egy jogerős fizetési meghagyás, mely alapján a végrehajtó behajtja a szerződés szerinti X Ft kölcsöntartozást az adóstól és lesz egy jogerős ítélet, mely szerint a banknak kell megfizetnie az adósnak Y Ft-ot, mert érvénytelen a szerződés. Két, egymással ellentétes értelmű jogerős határozat születhet meg tehát ugyanazon kölcsönszerződés tekintetében. Ez a helyzet pedig nem tekinthető a jog helyes működése eredményének.

Nem lepődnék meg, ha ez a határozat előbb-utóbb a Jogegységi Panasz Tanács elé kerülne. Sőt, véleményem szerint ennek így kellene lennie.